Motoros tragédia...megint...

Döbbentem olvastam az interneten a legujjabb tragédiát, hogy hogy is kell meghalnia egy fiatal gyermeknek. A szörnyűség Kolozsváron történt, tegnap, amikor is a 17 éves fiatal srác kölcsönkérte a barátjától az újonnan vett Kawasaki Ninja motorkerékpárját és nem elég, hogy jogosítvány, illetve tapasztalat nélkül tette mindezt, még ráadásul sisak nélkül száguldozott 130-140-es sebességgel. Nem tudom eldönteni, hogy az ilyen ember születésétől fogva beteg (mentálisan), vagy csak időszakos elmezavar gyötri...Bár az sem normális, hogy oda adta a tulajdonos a fiatalnak, hiszen tudatába lehetett annak, hogy mennyi hiányossága van a srácnak. Szomorú, hogy ilyen áldozat kell történjen, hogy az ember elszörnyedjen, és elgondolkozzon mennyi őrült van a világon...csak sajnos nem mindenkinek elég még ez az áldozat sem, hisz jön a másik, és azt mondja, hogy én úgy is ügyesebb vagyok és okosabb, velem ilyen úgy sem történik, és hősködése árát balesettel fizeti meg. Nagy ár ez, főleg ha az életedbe kerül, vagy „csak” egy életre nyomorékká tesz egy effajta megnyilvánulás.

Ime a kép a fiatal srácról, aki szörnyet halt a balesetben, nagyon remélem, hogy ezek után aki ezt olvassa, nem fog hősködni, hisz egyáltalán nem éri meg az a pár perc "dicsőség"... Bővebben pedig, románul, itt lehet olvasni róla!

Az sem mellékes, bár ez már más szempont, hogy mennyire nincs motorkultúra még nálunk. Minap motoroztam odahaza Váradon, tudni kell, hogy nekem csak egy 250-es Kawasakim van, chopper, és ez nem sportmotor. Bár ezt a sok bunkó (elnézést a kifejezésért, de másképp nem lehet) nem tudja, aki a stopnál beáll mellém, és bőgeti a motort, jelezve, hogy ő ügyesebb, és úgy is lehagy! Ilyenkor mi más a teendő? Bőgetem kicsit a motort....vált a lámpa...indulunk mindketten....és én rögtön indulás után befékezek kicsit, hogy szabad teret engedjek az idiótának, aki azt hiszi, hogy most versenyezni fog velem...Hát tévedett! De sajnos van, aki versenyzik, hisz ha sportmotorja van valakinek, miért is ne (ezt mondják egyesek) és csodálkoznak az újságban megjelenő gyászhirdetésen...már ha tudnak...

Kicsit morbid, de ez az igazság.

Szívből remélem, hogy változni fog az effajta elgondolás, és nem kell ilyesmikről olvasnunk vagy hallanunk! Addig is éljenek a szelíd motorosok! :)

Sporthétvége

Mikor szép az idő, általában biciklivel közlekedek. Nem tettem másképp ma se. Nagyon örültem mikor láttam reggel, hogy milyen szépen süt kinnt a nap! Kapva-kaptam az alkalmon és előszedtem a biciklim. Azzal mentem egyetemre is és délután kinéztem a kosárpályára. Ma a kosarazás helyett fociztam egy jót az egyik volt osztálytársnőmmel és csapatával. Régen sokat játszottam a fiúkkal, mivel több volt belőlük, mint a lányokból. De később átvette a kosárlabda az életem irányítását, és minden más a második helyre szorult miatta. Lassan mindent hozzá igazítottam, bár még most is megtörténik nagyritkán. Szóval meghívtak a csapatba kapusnak, merthogy nincs nekik....hát rendben. Csütörtökön foci tehát! Aztán a hétvégén rohanás haza, edzésre, merthogy otthon kosármeccs...ismét...azért kíváncsi vagyok, hogy milyen színtű lesz a mostani...eddig mindig csalódtam valamennyiben...bár valamivel mindig jobban sikerült mint az előző. Reméljük ez most sem lesz másképp! Szóval sporthétvégének nézünk elébe! Alig várom! Reméljük a legjobbakat, és szorítsunk a többi diáknak, akik a 7végén mérik össze erejüket a pályákon, hiszen Kolozsváron is most kerülnek megrendezésre a diáknapi bajnokságok...mindenféle labdajátékok, meg miegymás. Nagy sajnálattal vettem tudomásul, hogy nem maradhatok, mert persze, mint mindig, most is egyeznek az időpontok a Váradon megrendezett játékokkal. Kezdek lassan beletörődni, hogy mindig így járok. Azért szorítok a Slicceseknek, akik mellékesen 8 évesek lettek! Hajrá gyerekek! Ti fogtok nyerni! Csak mindenki hozza a legjobb formáját!

Majális, azaz "gulyáskirály" kerestetik!

Hogy örül mindenki mikor már látja a rossz idők végeztével az időnként előbukkanó napot. Egy igazi örömforrásként hathat az emberre, és a lélekállapotát is javíthatja ha kimegy a szabadba. De hogy milyen rosszul kezdődött a hétvége! Hogy miért? Mert reggel 7-kor, mikor felébredtem, azt látom, hogy nem látok semmit. Semmit, aminek örülhetnék. A felhők rengetege borítja az eget, és zuhog az Isten áldás. Ami a földnek már-már hiányzott is, nem úgy a majálisozóknak! Sebaj! Az ember optimista létére felkel ilyenkor is nagy nehezen...készülődik is...bár a kedve csöppet bágyadt, a reményt nem adja fel! 9 óra körül ki is érünk a várba, egyedül a mi részünknél áll üresen a kijelölt terület, mindenhol már ügyeskednek....édesapámmal beállunk mi is, az egész részen egy 50 literes üst tátong egyedül, és a hozzá való hús...más semmi...mi is csak úgy állunk ott...díszként, csak hogy ott is legyen már valaki! A kollégával beszélve, elmondja, hogy kora reggel látván a hatalmas felhőket, felhívta a váradi meteorológiai intézetet, hogy megtudakolja, milyen idő is vár ránk aznap. Ezt válaszolták: „5 percig még esik, utána eloszlanak a felhők!” Ezért nem lett elhalasztva, és csoda folytán, tényleg esett még kb. 5 percig, mire elállt, és még a nap is kisütött...majd csak délután fele csöpörödött el egy keveset még, de annak is vége lett nemsokára! Szóval állunk ott, mindenkinél a tűz már ég, nálunk sehol-semmi! Hát, mi lesz ebből? Mindig mi vagyunk elmaradva, de most én vagyok a főszakács, valamit kéne már tenni, mert így nem lesz jó! Nagy nehezen megérkezik a fa is, kezdhetjük a tűzrakást...igen ám, de a papír hiányzik... Hogy fogjuk azt meggyújtani? Hmm...nem akar semmi se összejönni! Eszébe jut az egyiknek, hogy van egy üveg benzin a kocsijában, majd azzal! Nos, nagynehezen a tűz már ég! Végre! Legalább ez megvan! Kezdhetjük a babgulyásgyártást! Hozzávaló fűszerek...megvannak! bab....megvan! hús....megvan!...más nem is kell! A pörkölt-szaftig bírták egyesek, ott aztán nem volt megállás! Jött a „mártogatott kenyér”! A két, majd 4 éves csöppség így kérte a kenyeret, ami nagyon ízlett az ikreknek. Öröm volt nézni, ahogy ettek – enni valóak voltak! :) Ezek után jöhetett a többi és pár óra múltán vihettem is a zsűrinek az adag babgulyást kóstolónak! Tudni kell, hogy a harmadik helyet húzták a „terepen”, harmadikat húztam a zsűrinél és harmadiknak jelöltek a tisztelt zsűritagok! Mondja valaki, hogy nem három a magyar igazság! Mikor a színpadon állva hallom, hogy hármat jelöltek meg díjazottnak, akkor éreztem, hogy benne kell lennem! Úgy volt, hogy csak a legjobb lesz díjazva. És IGEN! Harmadik lett a RÉT-körzete! Eddig még nem sikerült „dobogós” helyet kiharcolni – most legalább ennyi, harmadik! Ami nem is rossz, hisz 9 körzet versengett, jobbnál-jobb szakácsokkal az élükön! Kicsit büszke voltam magamra, hogy sikerült felküzdenem a körzetünket és nagyon jól esett az utána fogadó dícséret özön! Jövőre azért majd igyekszünk jobbak lenni! Reméljük sikerül!