Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek .
Ezzel én is így voltam. Múlt héten otthon lévén, kimentem nagyszüleimhez, és édesapámmal a távolabbi rokonokhoz. Nagy bánatomra, bővült a látogatások száma, hiszen ha tehetem, kimegyek Timiékhez is, viszek egy szál virágot és gyertyát gyújtok értük. Nem tehetek róla, de mikor náluk vagyok, összeszorul a szívem és elkap a sírás. Rossz dolog olyanokhoz kimenni a temetőbe, akikkel nemrég még együtt buliztál, szórakoztál...emlékezni rájuk, hogy milyen boldogok voltak, és csak arra gondolni, hogy jó ott nekik ahol vannak...együtt...Másképp nem lehet elviselni, hisz nap, mint nap eszedbe jutnak és rájuk gondolsz, ha akármilyen baleset is történik...A minap meghalt egy távoli rokonom, 32 éves volt...fiatal, de az orvosok amúgy is azt mondták, hogy örüljenek ha a 18-at megéri. És végül egy este rosszul lett, és másnapra elment. Megrázott, hisz fiatal volt, de azért mégsem annyira, mint például egy baleset, ahol "véletlenül" halnak meg fiatalon emberek. Teljesen más az egész. Szomorú...
Most ég egy gyertya...
csend van...és csak nézem a fényét...és vajon tényleg ennyi lenne egy élet? Egy gyertya jelent egy életet? Ki dönti el, hogy milyen hosszú egy élet? A sors, vagy Isten? Vagy magunk rohanunk a sors elé? Azt mondják mindig nekem is, hogy ne kísértsem a sorsot...(mikor motorozni megyek)...de hát nem kísértem, de ha egyszer el kell jöjjön, hát eljön. Igaz, nem akarom most, de hát van mit tenni? Ezért aztán éljünk úgy, ahogy a szívünk diktálja, és ne úgy, ahogy azt mások elképzelik. Van aki építi a karrierjét, a családdal mit sem törődvén, aztán majd egy szép napon felébred, hogy egyedül van. És akkor mit ért el? Jah! Van pénze! Tényleg fontos (gúnyosan értem)...és mit érsz vele? Megveszed a szeretetet? Szerintem egyaránt fontos a család építés...talán mindennél fontosabb, hisz akkor érzed, hogy élsz. Szeretsz és szeretve vagy. Ennél nincs fontosabb.
Hát égjen a gyertya...gondoljunk azokra, akiket szeretünk...nézzünk a lelkünk mélyére, tisztítsuk meg és engedjük be a szeretetet...ameddig azt tehetjük!
