Lépcsőfokok...

Mert az ember a legnagyobb és egyetlen értelmes dolgot, amit tehet, akkor cselekszi, ha természet adta képességeivel önmaga megvalósítására törekszik. Ezért mondtam régebben olyan gyakran neked: ne a gondolkodó vagy az aszkéta példáját másold, hanem légy önmagad, törekedj önmagad megvalósítására!

Hermann Hesse

Hogy mi történt eddig? Sok minden...de elsősorban életem egyik legfontosabb lépcsőfokát másztam meg... tudni illik, mérnök lettem! :) Döntéseket hoztam, életem első fontos kérdései dőlnek el a közeljövőben... Hol fogok lakni? Hol fogok dolgozni? Mihez kezdek magammal? S még sorolhatnám, de még ezt is nehéz...nem hogy megválaszolni ezeket...Szóval egyelőre itthon, Váradon tengetem életem napjait, a kérdéseimre keresve a válaszokat...nehezen telik bevallom. Főleg az hogy még nem tudom mit kéne tudjak, s nem tudom a kérdéseket sem, amikre lassan a válaszokat is tudnom kellene...illene... A bankett szuperül telt, vígadtunk a csoporttársaimmal éjjelig...Kolozsváron úgy dívik, hogy éjjel minden buli befejeződik, s minden Hamupipőke haza mehet a hercegével... Szóval 12-re már ágyban voltam, s utána való héten jöhetett a húzás... mivel még nem volt kész a diploma munkám... :P A vizsga napján a szívem szó szerint a torkomban volt, mivel majd másfél órát csúszott az egész vizsgáztatás... Mikor bementem, alig tudtam megszólalni, de egy nagy levegő, s jöhet a menet! Egyedüli voltam, aki mosolyogva jött ki, s mindenki csodálkozott...igaz, hogy nem nekem lett a legjobb jegyem, de az, hogy megkönnyebbültem az egész után nekem többet ért, mint ha az egyetemi legjobb jegy lett volna az enyém... Szombaton felkocsikáztunk Kolozsvárra, s összepakoltuk a szobám... Könnyebb lett volna, ha úgy csináltuk volna mint a kastélyokkal, kövenként újraépíteni valahol máshol... Annyi cuccom van, hogy egy külön szoba szükségeltetik, hogy mindennek legyen helye... egyelőre a dobozokban, s a nagybőröndökben várakoznak a dolgaim, hogy leljek nekik valami helyet.... Az íróasztalom már megvan, de a gépemet még nem sikerült beszereljem, szóval még a régi gépemről pötyögöm be a betűket ide...nagy köszönettel tartozom Gabinak, akitől kaptam a számítógépet, hogy meg tudjam írni a diploma munkám itthon... KÖSZÖNÖM SZÉPEN! :) Most még picit rámolgatok, hogy legyen hova gyömöszöljem a többi dolgot... :D Szép napot mindenkinek, s köszönöm mindekinek aki szorított nekem a nehéz napokban, s annak is, aki "súgott" közben, hogy könnyebben menjen... ;)

Nem véd többé gyermek álom....

Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt máris hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak,
ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermekálom,
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz,
tétován.
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz,
senki nem felel, de érzed: menni kell.

Valahogy így éreztem magam 12. végén... annak 5 éve... s az érzés ismét előtört... Hétfőn előre ittunk a medve bőrére, szombaton kalapot dobálunk... minden annak a jele, hogy vége... vége a múltnak, s jön az új, az ismeretlen... a nagybetűs ÉLET...amitől félni kell?! Nem félni, hanem várni... várni kíváncsisággal...vajon mit rejt? milyen lesz? hogy fogadjuk majd egymást? Az életben ezek a lépcsőfokok a legnehezebbek...főleg ha az ember nem igazán szereti az újat... míg más két év alatt 3 helyen lakott, én 5 év alatt egy kis barlangot béreltem, s teljesen eggyé váltam vele...Nehezen szakadok tőle, s ha tehetném, mint egy kis dobozt magammal vinném... Diploma munkám elején járok, azaz nagyjából megvan, csak be kellene pötyögtetnem a gépbe, csak valahogy nagyon nehezen akaródzik neki pötyögni... Még pár nap, s kész kéne legyen, de az tényleg azt jelezné, hogy VÉGE! Lehet ezért húzódik el ennyire... De menni fog az... kicsit nyoszogtatni kell! :)
A diáknapok is elteltek, kibuliztuk magunkat, főleg kiszidtuk...ahogy megszervezték az egészet a KMDSZ-esek, az nagyon elszomorító volt... Női focinál azt vettük észre éjjel 3-kor (mert azzal kezdődik el hivatalosan a buli éjjel 11-kor), hogy a szervezők egyszerűen felszívódtak... Én azt hittem hogy ugratnak a többiek, de mikor láttam hogy minden áll...s főleg a csapatok nem játszanak, akkor kicsit húzós lett a helyzet...Arról nem is beszélve, hogy nyerésre álltunk, erre 4-kor villany lekapcs! Ennyit a fociról... Sebaj, legalább a reggeli billiárdnál friss leszek... gondoltam magamba, csak azt nem sejtettük, hogy a pénteki sportnap is elmarad...mivel ki gondolta volna, hogy a pályákat le kell foglalni? A szervezők nem, az már biztos volt! S hogy hol lehet kölcsönözni ping-pong asztalt? Azt is megtudták a szervezők kb 1 órával azután, hogy az asztalitenisz meccsek el kellett volna kezdődjenek...Siralmas, vagy inkább szánalmas? Egyeztetés nulla, főleg pl. a városi stranddal, hogy lehet-e jegyeket kapni náluk? vagy a szerencsétlen ember menjen csak ki nyugodtan hajnalban próbálkozni, mert úgy is hiába való az egész...merthogy nincs jegy, mert renoválnak... Nagy nehézségek árán, péntek délután nekiugrunk a sportnap-délutánnak...kosár 2-szer 5 perc (!?!?)...ami azt jelenti, hogy eldobod a labdát, s ahova pattan, annyi, mert nincs idő vissza is hozni...ha valaki faultol, egyből dob, merthogy büntető pontokat szerezni is időbe telne... Személyi hiba nincs, csapati sincs... ez olyan hogy fogd a labdát s fuss...mert nincs másra időd... Foci is jó vitz...játszunk két pályán, s van összesen két kapu...az is olyan salak/föld pályán, ahol még a vonalak sincsenek meghúzva... Persze bíró itt sincs, mint a női foci vége fele...bíráskodik aki gondolja, ha netán mégis csak kellene...
Utolsó napi majális a bükkben...türhető...ott az égiek megoldották a szervezők helyett, mivel a végén nem kellett lelépni a szervezőknek, mert úgy is elmosta az eső az egészet... ezzel megmenekültek! Hála jár ezért valakinek...na nem a szervezésért! S hogy nem lehet évről évre szarabb valami? Dehogy nem! Mi sem bizonyítja jobban, mint a KMDSZ? :)
Sebaj, eltelt, szuper volt amúgy, bár a női focit azért végig játszottam volna, hamár mind nullákra vertük az ellenfeleket! De marad a saját életed szervezése! S a diploma munka megírása! Mert aztán túl hamar fog felkerülni a képernyőre hogy GAME OVER! S nem lesz több időd!

A szeretet az egyetlen...

Szeretet... Mi a valódi jelentése? A legelső kép amit az interneten találtam ez volt:
A templomban űlök, előttem egy anya és a lánya... a legelső ami feltűnt, hogy a kislány hajában fekete a masni, s nem piros, mint az megszokott az ilyen korú leányoknál... Szomorú- gondolom magamban - vajon miért fekete? A másik gondolatom sem a legszebb, hisz elítélendő más emberek felett ítélkezni... Arra lettem figyelmes a fekete masni mellett, hogy milyen kusza fürtökben csüng a kislány haja, s mennyire össze-vissza holmiban vannak felöltözve...piros télikabátja alatt kicsüngő szürke melegítő, lila vastag harisnya, lábacskáján kicsi fehér cipellő, s a kabátka alól még kikandikáló piros elegánsnak mondható ruhácska...Édesannyán a fekete kabátka már-már elfogyóban, mindenhol szakadozik, fekete, lefele szűkülő nadrágja alól a barna vastag harisnya látszik, s a topánkája fekete - divatosnak mondható - lapos sarkú nyári masnis cipellő...
...s mégis... az, ahogyan az anya igaz szeretettel ölelte kislányát, csókolta teljes szívből, s ölelte gyöngéd-erős két kezével...hogy ne nagyon unja az ünnepi, elhúzott szentmisét... megható... létezik igaz szeretet: mely nem kér - csak ad, nem vár semmit - de érezteti szeretetét... Ugyanilyen család ült előttem Karácsonykor is... A család ugyancsad szegény sorú lehetett, foltos kabátkájuk imitt-amott megfoltozva, de a szőke kisfiú kék szemei mindent elárultak, mikor édesannyát kereste fürkésző tekintettel, aki épp gyónni ment... Hosszú volt a kicsinek, a padon elszendergett, amíg a szülei mindennapi betevőjükért imádkozhattak...Nem a pénz a lényeg az életben, nem azért szeretünk, mert gazdag, s nem lehet pénzért szeretetet venni...
Az anyai szeretet nem ismer határokat, nem ismer lehetetlent, nem ismeri a NEM-et, ha az a gyermekével kapcsolatos... Innen indul ki a szeretet!

Tavaszvárás, madárcsicsergés, vágott fű illata...

Na meg persze a papagájom elengedhetetlen decibeljei... Ezekkel jellemezhetném a mostani hangulatom... Már-már a nyarat várjuk, de mindig rájövünk, hogy a tavasznak kell előbb jönnie...így van ez...s ezt főként a megfázásoknál észleljük, hisz a lenge öltözködés miatt, egy-kettő s azon kapjuk magunkat, hogy "hápci", s jöhet a vitamin, meg a forró tea!
Azt kérdezte már mindenki tőlem, hogy mi van velem? Mi van a bloggommal? - Hát jelentem alásan itt vagyok! Mindenkinek kell egy kis szünet, kisebb-nagyobb, egy kis szabadság, hangulatváltás... s fokozhatnám még, ameddig rájövök hogy is kezdjem... hisz mi-minden történt az elmúlt pár hónap alatt! Barátnőm azt tanácsolta - kezdjem az elején! - Bölcs tanács, megfontolandó s megfogadható! Az eleje viszont nagyjából a valentin-napra, illetve a farsangra tehető, amikor is fergeteges hangulat közepette buliztuk át az éjjeleket, semmi más nem számított, csak a jó hangulat, a barátok, s a zene! Farsangkor "megfütyülték" nekem a legjobb jelmez díját, s a tapsvihar közepette átvehettem a jelmezemért kijáró jutalmat... A valentin-nap is "szerelmesen" telt, de akkor még nem gondoltam, azaz nem tudtam, hogy nem a megfelelő személlyel ünneplek... de hát ilyet az ember nem tud előre, mert ha tudná... A lényeg, hogyha az Isten bezár előtted egy ajtót, egy ablakot kinyit cserébe, csak észre kell vedd... S mindennek oka van... de tényleg! Mert ha barátnőm Kolozsvárra jön még annó, akkor most semmi nem lenne... ez a lényeg... (ezt csak pár ember érti, de szerintem annyi elég)
Itt a tavasz! A zuhé...(for my sweety:

Akcent-Umbrela Ta
Asculta mai multe audio Muzica ») "az ördög veri a feleségét!" Mindig ezt mondta nagyikám, mikor csak úgy öntötték dézsából az esőt, s mellette gyönyörűségesen sütött a napocska, s melegítette az emberek szívét! Mikor süt a nap, az ember több mindenre képes, hogy ne mondjam azt a közhelyet, hogy mindenre... legszívesebben kiszaladna a világból, s vissza, mert tele van energiával! Imádom a napot s annak a melegét, mellyel selymesen s érzékien melegíti bőrömet, s mikor már érezni a bőröm illatát, lágy szellő suhintja meg azt! Ilyenkor az ember boldogan szerelmes, s úgy érzi semmi nem jöhet közbe!
Még egy államvizsga dolgozat sem! Mert hogy hogy eltelt 5 év... Még csak most költöztem fel Kolozsvárra, s illeszkedtem be ott, máris jöhetek haza...amit nehéz szívvel teszek meg... ha megteszem... De ha a diploma munkám megírása után sikerül annál a gyárnál maradnom, még minden megváltozhat... s akkor "üdv idehaza!"...nehéz szívvel, de annál több energiával... várva az újat, amit a jövő rejt számomra!
Aztán volt itt...kulcsszavakban: nyuszi várás, bradi virsli, "i would turn around the world", poker, barlangázás, stb... majd kibővítjük őket...csak azért írtam ide, hogy el ne felejtsem... ;) folyt. köv.

Várad-Kolozsvár/Kolozsvár-Várad

- Ez megy már 5 éve, s mikor manapság belegondolok, hogy ennek hamarosan vége, beleborzongok! Jóformán megijedve veszem tudomásul, hogy "felnőttem", s két lábra kellene állnom (ha eddig még nem tettem volna meg), s olyan dolgokat kell majd terveznem, vagy "alkotnom" amiktől ember életek függhetnek...persze ennek van lightosabb formája is...:)
Vakáció után furcsa volt vissza jönnöm, hiszen új barátaimat épp most kezdeném még jobban megismerni, s egyből elválnak útjaink...de ennek elkerülése érdekében, a hétvége folyamán megint otthon teremtem. :) Kis meglepetés, majd öröm! Ez jó! :) Hülyülés tetőfokon,mosolypróba...(az mindig okés...:) ), forraltbor, korizás, és még amit el lehet képzelni! Két nap felhőtlen kacagás...majd ismét vissza. Kolozsvár, itteni barátok, akik általában elvannak maguknak, igaz néha itt is kijárunk, de mivel szesszió közeledik, s nem személyvonaton, hanem inkább a gyorssal, ezért aztán senki sem ér rá tengni-lengni... Furcsa minden, a barátok itt is hiányozni fognak...milyen jókat szórakoztunk együtt a King-ben, az After8-ben, a kocsmázások (már amennyit én kijártam...:P ), a kosár meccsek...sokszor szeszióban tanulás helyett is kint lógtunk a parkban, s órákon keresztül csak "kosáresőt" játszottunk... Vajon ennek mindnek vége lesz? Marad belőle a jövőnek is, vagy az egészet magának akarja majd a múlt mohó marka? De én nem adom! Nem adom a barátaim, az életem! Hisz ez is az enyém! Kell nekem! Ez is, Kolozsvár, s az is, Nagyvárad...Hisz itt ITTHON vagyok, ott meg OTTHON...mikor hogy, de a HON, az benne van, s ebben van a lényeg, s a lényed! Ez is, az is. Nem mohóság, csak a létem, s nem engedem. Hiányozni fog itt minden, de Várad a váram...hogy utáltam Kolozsvárt a legelején...én nem is akartam idejönni...s tessék! mi lett belőle? Mindig ez a vége! Aminek fancsali képpel állsz hozzá, mindig tuti dolog lesz belőle! S milyen szép dolgok is ezek... De otthon is vár az életem... Milyen egy szkizofrén állapot... a Piramis énekelte, ha volna két életem... hát nekem van! :) S csak a baj van vele...:) hisz ha egyik a tied, a másik szabad? vagy ha egyik szabad, a másik a tied? huhhha.... Nem, mindkettő az enyém...s mindkettő egy! :)
Váradon nőttem fel, de mégis Kolozsváron... itt megtanultam főzni, takarítani, szobát festeni, krumplit cipelni emeletre...szekrényt elkapni (ezt páran tudják, hogy mire értem), s élni!A lényeg, megszoktam önállóan dönteni ...hisz mikor haza megyek, ismét 16-nak érzem magam, mindent a számba rágnak: "vigyázz magadra!" - hallatszik minden 2 másodpercben, mint mikor az emberke még 2 éves, s kiengedik biciklizni a kisutcába... khmm..... Önálló élet után, nehéz lesz vissza szokni "anyuci pici életébe", s mindig ezt hallani...de majd leszoktatjuk róla... :)
Utolsó élményem, mielőtt haza mentem volna múlt héten Váradra, hogy épp a maradék beiglit akartam felvágni, amit még én sütöttem karácsonyra, s ahogy próbálom a kést belevágni, reccs....eltört... beletört a kés nyele a beiglibe... jó kis tészta... pedig nem is volt kemény... :)
A másik pedig, mivel szombaton vizsgáról rohantam haza...a szó legszorosabb értelmében, bevágódok egy fiatal taxishoz, hogy van 10 percem, hogy eljuttasson az állomásra! természetesen ilyenkor minden jelzőlámpa piros, minden gyalogátkelőn lelépnek, s még apróm sem volt... Oda adom az 50-est, s nem tud vissza adni 5 lejig... Mondom neki, ha gondolja, van 3 lejem...ha jó? Hát szegény, mit tehetett volna? Természetesen elfogadta, mivel már fél lábbal kiszálltam, s neki másképp nem lett volna jó...a lényeg, hogy így kell féláron taxizni... S a csúcspontja a történetnek...késett a vonat fél órát! :) Szóval még várhattam is... :)) de ami tényleg lényeg! hazaértem estére, s kimehettünk korizni, és utána forralt borozni, meg pizzázni...
Most pedig tanulok pár napot, s talán megint megyek majd haza! De nem csak a kedves miatt, meg a barátok miatt, hanem a kis nagyikám miatt is, akit végül kb 2 hét múlva műtenek, s megyek lelket önteni bele...viszek egy jó nagy tölcsért...:) De biztos minden rendben lesz! Másképp nem lehet! :)

Úri Muri!

Békés álmainkban ne csalódjunk soha
Oltalmazzon minket angyalok mosolya
Lelkünkben béke és szeretet virítson
Düh és gaz álnokság meg ne szomorítson
Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk
Gazdagság kísérje minden vidám léptünk
Útjaink vigyenek igaz célunk felé
Jövendőnk munkája ne váljon kereszté
Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod
Veled lehessek amikor csak akarod
Egymásra találjon most minden kereső
Társával éljen minden egymást szerető.

Eltelt idők néznek ismét vissza, s mosolyunk már a jövő hagyatéka...huhh, elkapott az ihlet, de most inkább nem ezzel folytatnám, hanem csak írnék pár sort, hiszen már-már mondhatni hogy hiányzott ez a tevékenység...hanyagoltam az elmúlt időben, időhiány miatt, ami igaz most is fenn áll, de...rúgja meg a ló...
A szilveszteri buli volt a csúcspontja a vakációnak, ám addig is sok mindent végig próbáltunk. Szó van itt a hajnalig taró bulizásról, az esti korcsolyázásról, az ezt követő forralt-borozgatásról és a kártyajáték tudásom is bővült egy leheletnyit...
Mielőtt haza mentem volna vakációra szervezni kezdtem a szilveszterem, ami nagyjából majdnem egy Taizés útból állt volna....Szuper!-mondtam magamban, s már kigondoltam, hogy mit pakolok be, mi újdonságokat fogok megnézni a már ismert városokban, s hogy, hogy fogom elintézni az egyetemen a pár nap késésemet... Ámde! S itt megakadtam, hiszen nagyim műtétje gőzerővel közeledik, s azért egy ilyen út nem 2 fillér, s mindent latba vetve, úgy döntöttem, hogy halasztjuk a kiruccanást... Nem másztam meg a Notre Dame-ot Párizsba, Amszterdámba nem szívtam füvet és főleg nem szilvesztereztem Brüsszelbe! Nem koccintottam vadidegenekkel, hanem ennél sokkal jobb történt! Nem voltam idegen városban, idegen emberekkel, hanem a barátaimmal töltöttem az év utolsó, s az újév legelső napját! Ennél nem kell több! Nekem nem! Jobban nem is dönthettem volna! S még a Székely Himnuszt is elhúzták nekem! Amit köszönök Zolmánnak!


Ezer éve nem éreztem ilyen jól magam szilveszterkor, s nagyon boldog vagyok, hogy új barátokra is szert tettem! Megtanultunk együtt még jobban korcsolyázni, pókerezni, s ami a legfontosabb: még többet nevetni! :)
Karácsony a családdal, karácsony másnapja a barátokkal! így az igazi... Új klubb nyílt váradon, illetve nem is nyílt, hisz már létezett, de román helyből, magyarrá alakították....élő zenével, néha Dj.-vel, ami nem mindig nyeri el tetszésünket, s jóbarátokkal találkozhat itt az ember. Pechünkre a hegedűsünk, Lőrinc, szilveszter előtt balesetet szenvedett, így a legjobb része a zenekarnak hiányzott...mindig ő pezsdíti fel úgy igazán a hangulatot... A Magyar Táncokat Isten igazából Lőrinc húzza el a legszebben! :) Karácsonyi bulin ezt be is bizonyította! Köszönet neki ezért!
Utolsó bulim is ott töltöttem, vasárnap hajnalig roptuk, mikor is kb. 5-re haza is értem, s délután utazhattam álmosan, de csak a jóleső fáradság miatt, ami minden pénzt megér! Most várom hogy legyen pár nap szabadnapom, hogy hazamehessek egy jót bulizni, s a kedves barátokkal ismét jól érezzem magam! :)

Végtelen Szabadság!

Forrás folyóba ömlik, folyó az óceánba; az egeknek folyton özönlik vegyülő suhogása; magány sehol; isteni jel s rend, hogy minden tünemény keveredjék valamivel Mért ne veled én? A hegy csókolva tör égbe, habot hab ölel, szorít, átfog; egymást ringatva, becézve hajlonganak a virágok; a földet a nap sugara, a hold a tengereket: minden csókol... S te soha engemet?
( Francis Jammes )

Rákerestem a szabadság szócskára a neten, s mint hogy a "rabság - szabadság" párost kaptam, s szív szabadságáról alig ha találok írást, akármeddig is keresgetnék még... Pedig én most olyan szabadnak érzem magam! Nem tudom mikor fordult elő utoljára, s meddig fog tartani, de ez most jó! Szabad a szívem, szabad a lelkem, s talán mégis hiányzik valami. Valami, ami nem tudom mi... Az ősi magyarok szabadok akartak lenni, Petőfiék is szabadok akartak lenni, mindenki szabad szeretne lenni, de én nem! Valahogy a szabadsághoz nálam az egyedüllét párosul, s nem jönnek túl jól ki... Hisz ki szeret egyedül lenni? Nekem egy más fajta szabadság kell! Mindenki keresi, kutatja a boldogságot, ami valami féle kötöttséggel párosul. Utóbbi időben sok mindenkit vígasztaltam. Bevallom az sem könnyebb dolog, ha én vígasztalok, mint ha engem kell pátyolgatni. Míg utóbbi nekem fáj csak, előbbi mindkettőnknek. S nehezebb dolgom van, mert hát mivel lehet megvígasztalni egy bús szívet? Szavakkal, érintéssel, érzéssel...S valahogy mégsem elég. Egy ölelés, egy jó szó sokat segít, de attól az a szív még ugyanúgy sajog. Barátnőmet vígasztaltam, párja miatt, aki megcsalta...S mit lép erre Ő? Hát megbocsájt! Milyen erős szív az ilyen? Aki sebekkel teli, de CSAK szeretni tud vele. Megbocsájtás, árulás, mihez mi párosul? Mindenki saját maga dönti el, de a BIZALOM, az a kulcs. Hisz ha szeretek valakit, de nem bízom benne, vajon meddig éli túl? Meddig működik a dolog? Vagy elég csak a szeretet? Másik fájó példa, az elhagyás... Egyik napról a másikra. Az ember együtt van azzal akit szeret, majd felvállalva szülei s a világ előtt ezt, összeköltözik a kedvesének hitt idegennel. S rá egy kis időre, az idegen dobja. "Nincs elég szabadságom!"-szabadságnak mondja, pedig csak ismeretlen számára a másik, a szerelem, az az élet, amiben nem is létezik, hisz munkája miatt, még a hétvégeken is alig látja, főző-mosó-takarító, s szerelemmel váró otthon űlő hű társát. Dehát a szerelem nem a szabadság érzését kölcsönzi? Repülés, szárnyalás, boldogság, szerelem, nálam ezek szinonímák. Most vagy én tévedek, vagy ő mégsem csak a szabadságra vágyott...az ilyen ember nem érdemel megbocsájtást...s a másik még így is szereti... Milyen erős a szeretet, mindent maga alá tud gyűrni...megcsalást, eldobást, fájdalmat...De vajon jó ez így? Minden rossz mellett, a hétvégém boldogsággal teli volt, hisz az unokatesóm megnősült! Remekül illenek egymáshoz, érezni a belső harmóniát, annak kisugárzását, ami által csak felerősödik a külső szépség-kép. Kedvesek, mosolygósak, kiegyensúlyozottak! Igazi nyerő páros! Remélem nagyon boldogok lesznek, és sok kis gyerkőccel boldogítják a famíliát. Ilyen az igazi szabadság! Kötöttséggel párosul, de észlelni nem lehet, hisz ha ketten egyek vagytok, az nem kín s teher, hanem egy édes szárnyalás, ami jobb esetben egy életen át tart! Ez a végtelen szabadság!

Ébresztő!

Szerda este 6 óra! Rápillantok az "amcsiból" kapott órámra, s látom hogy nem látok semmit! Szívroham, agyroham, s lerohan! Hogy vegyek bele elemet...de előtte még eszembe jut, hátha valamelyik kosaras stácnak vagy egy csörgettyűje...lényeg: hogy reggel 7-kor költsön! Mivel vizsgám van... S megesett hogy nekem olyan pechem van, hogy e telefonom hangszórója felmondta a szolgálatot. Messengerre fel, Srácoknak "BUZZ".... de mindegyik telefonnal ébred! Ez a mai világ! Senkinek sincs ébresztő órája! Rettenet! Na, szóval...lemegyek, biciklit elővesz, hisz előre látó vagyok (legalább most), hisz ki tudja meddig kell elmennem egy olyasfajta elemért... De aztán! Hogy itt minálunk, a kis standoknál mi-mindent nem lehet kapni..Kínai kütyüktől kezdve, halászáshoz szükséges dolgok, elektronikai cikkek (persze "secondhand"), s ruhadarabok sokszínű áradata tárul elénk a standok közötti séta közben. A lényeg, kérdezgettem közben erre-arra, hogy nincs-e amire nekem szükségem lenne, s végre valamelyiknél kaptam! Volna! Ha lett volna a "méretemben"...De végül vettem egyfajtát, ami a legjobban hasonlított hozzá, s tovább is álltam. De féltem, mert: Mi van akkor, ha nem jó az én órámba? Hát mit van, mit nincs tenni, bementem egy kínaiba, s szóltam az elárusítónak, hogy kérnék egy legolcsóbb ébresztő órát! 4 lejből meg is volt az elem, meg az óra is! Reggel kelhetek vizsgázni!
S szerencsémre sikerült a vizsgám is, ha már fel tudtam rá kelni...s ez a lényeg! :)

Elhagyatottan...

Telnek a napok, hetek, hónapok, s mindjárt vége a nyárnak...Most épp nézem a Terminál című filmet, s eszembe jut, hogy hány meg hány ember marad egyedül segítség nélkül az élete folyamán...lehet az épp egy idegen országban történik, vagy épp hazafele menet az orvostól...
Egy nénivel futottunk össze egy nap, hazafele sétálva...az egész úgy kezdődött, hogy elindultunk várost nézni, s nem tudtuk eldönteni, hogy gyalog, vagy kocsival menjünk...s végül gyalog vágtunk neki... Majd felfele vettük utunkat, fel a Fellegvárba...de nem a lépcsőkön, hanem a kocsi úton vánszorogtunk fel...előtte átgondoltam, hogy visszafordulhatnánk, s mehetnénk a lépcsőkön, de aztán rájöttem, hogy majd arra megyünk lefele... S hogy mindennek van ok-okozati összefüggése? Igen! Hisz ha kocsival megyünk, akkor nem tudunk a lépcsőn lemenni, s ha arra fele megyünk fel, akkor nem arra megyünk le, s akkor végül nem találkozunk azzal a nénivel, aki nem tudott volna hazamenni egyedül... Láttam, hogy szegény néni hogy támasztja magát, s hogy jajgat... Nem tudtam mi baja lehet, de nem lehetett elmenni mellette anélkül, hogy meg ne kérdezzem, hogy nem-e kell neki segítség, vagy hogy nem kér-e egy kis vizet legalább.... Mint utóbb megtudtuk, a néni cukros, s elesett az utcán...bottal volt igaz, de még ezzel együtt is nehézkesen járt, mind csuklott ki a térde... Szegényt úgy kellett felcipelni a hegyre... s nem engedte meg azt se, hogy az arra fele járó autósnak szóljak, hogy segítsen felvinni a hegyre...ez a néni büszkesége, és ennek nem szabad ellentmondani, hisz mint utóbb kiderült, neki csak ennyi maradt! Mi is a legjobb kifejezés rá? hisz a makacsság nem a legjobb, de nagyon hasonló...tartást mondanék rá, hisz tudta, hogy nem segítenének neki hogy feljusson a lakásáig... Milyen dolog ez? Nekem ez magas...Mi az, hogy nem segítünk a másik emberen? Hagyjuk elmenni magunk mellett, anélkül hogy segítenénk rajta? s anélkül hogy legalább megkérdeznénk hogy nincs-e szüksége valamire? Mindenképp úgy érzem, hogy a jó Isten mindig arra tereli az utam, ahol szüksége van rám...hogy segíthessek ott, ahol kell. Remélem mindig meglátom azt az utat, amire lépnem kell, s végig tudok menni rajta... Ez a kis kiruccanás hosszúra nyúlt, de megérte a fáradalmakat... Remélem nem volt terhére V.B.-nek, s nem okozott gondot ez a kis kitérő... Amúgy pedig örülök hogy sikerült eljönnie végre, s bejártuk még azokat a helyeket is, ahol még én sem jártam... :)
...azért belegondolva nem tudnám elképzelni, hogy a szüleimet ne segítsem öregkorukban, vagy hogy elhanyagoljam őket mikor pont rám lenne szükségük...
Remélem erre nem lesz példa, s hogy öregkorukban tudnak rám számítani, s hogy ott leszek mellettük, mikor szükségük lesz rám...

Lazulás 1000-L

Végre vége a hajtásnak, ki lehet fújni az elmúlt hetek fáradalmait, s levegőhöz is juthat az ember. Befejeződött a praktika időszakom, vége a vizsgaidőszaknak, egyszóval szabad ember vagyok. És milyen nehéz belegondolni, hogy még van egy fél szemeszterem és elteltek az egyetemi éveim...mehetek robbantgatni...ahogy azt annyian hiszik...:) De lehet hogy majd kikotyvasztok valami szilikátmagnezitfoszfátokat. S a világ egy újabb őrült zsenivel bővült! :p
Na de félre téve a kicsinyességeket, komoly erőfeszítésembe került minden reggel korán felkelni, 7-kor, hogy 9-re beérjek a "dolgozó"-ba. Városnézőbe mentem minden nap, mikor is elindultam, hisz egyik végmegállóból a másikba utaztam...ha eddig nem ismertem volna Kolozsvár eme részét, hát most ennek a kis szegletnek minden zugát kileshettem. Érdekes akkor lett volna, ha minden nap más-más busszal utazhattam volna, s másfele vitt volna, úgy legalább ingyen körutazásom nem csak egyoldalú lehetett volna! Ám de a gyárban eltöltött időm sem mondható idő pocsékolásnak, hiszen két hét alatt megtanultam csempét illetve padlócsempét gyártani, kezdve az alapanyagok beszerzésétől, egészen a kihordásukig. De ma lezárult az elmúlt két hét özöne, s vizsgával nyugtáztuk, hogy valamivel maradtunk is, azokon a csempéken kívül, amelyeket elhoztunk...
Ezt a két hetet csak kemény "edzéssel" lehetett kibírni, ami a mindennapos kosarazásból állt, s a vége fele még a strandra is eljutottunk Dóri csoporttársnőmmel, meg a férjével...legalább kikapcsolódtunk egy kicsit a nagy rohanás közepette. A legjobb viszont a hétvégi bográcsos volt, otthon, a családdal. Olyanok is voltak közöttünk a családtagokból, akik külföldön élnek, s nagyon ritkán tudnak hazalátogatni. Ezért nagy dilemmát okozott az az sms, amit Ottótól kaptam péntek este, mikor is másnapra szóló meghívásomat küldte el egy motoros találkozóra Nyírábrándra. De sajnálatos módon nem tudtam igent mondani, hiszen a család miatt mentem haza, s hogy is tegyem meg, hogy nem megyek el a kupaktanácsra?! De nagyon jól szórakoztunk, dőlt belőlünk a kacagás, a viccek áradatát zúdította ránk Csabi, és a jókedv sem hagyott el minket! A bibi csak ott kezdődött, mikor haza fele indultunk, hisz külön mentem a motorommal, s édesapáék pedig kocsival. Mivel ittak egy-egy sört, megbeszéltük hogy együtt megyünk egymás háta mögött, aránylag lassan,csak nem gondoltam volna, hogy gondot jelent a 120-as tempó, meg hogy villogó jelzéseket adván az előttem levőnek, s az hogy elengednek ezek után, megnehezíti édesapám szlalon tudását és követési stratégiáját. Hát jött is ezek után a hidegzuhany, ami kosarazás után jól is esik...bár az a csapból ered, és nem édesanyámból három órán keresztül. De nehezen túléltem...és azt is, hogy ismét magára hagytam a kis kawámat egy hétre.
Mivel mindennek vége, így kénytelen vagyok haza menni, s amíg az egyik felemnek ez örömet jelent, addig a másiknak könnyes búcsúzást. Nem fogok kijárni az elkövetkező hetekbe kosarazni, nem fogom látni a srácokat, azt, hogy hogy bénáznak, s ők sem fogják látni a "kosáresőimet". Nehéz dolog a mókuskerékből kiszabadulni, ha az ember már megszokta. Ezért is nehéz belegondolnom, hogy Kolozsváron sem lakom már sokáig. Nem tudom, hogy lesz, de nem tudom elképzelni egyelőre hogy hazaköltözzem. Megszoktam az itteni életet, itt vannak a barátaim....itt is....és teljesen más a légkör. Fiatalosabb, vidámabb, és nekem való! De ez még a jövő zenéje, s nem igazán tudok jól kottát olvasni! Egyelőre nézegethetem a praktika ideje alatt készült képeket, amik majd csak emlékek lesznek nemsokára! Egy kis ízelítő, hogy irigykedjetek! :)Itt nézegetjük, hogy hogy darálják össze az alapanyagokat. Nagy malmok őrölik, mi pedig ezek felépítéséből és működéséből vizsgázunk!


Itt bambulunk, hogy miként is olvad az üveg...
elég fura eljárásnak tűnik nekünk!





Mindenki úgy tesz, mintha érdekelné a dolog! Épp kiszedjük azokat a csempéket, amik próbákra várnak, egy egész éjszakai áztatás után. Érdekesebb volt kicsavarni azt a sok tartó csavart, mint bekenni tintával az összes cserepet...



Miután nekidőltem a présnek, hogy lefényképezzenek, az egész automatikus rendszer felborult, és eszeveszett sípolásba kezdett...ezért aztán rohantunk...szerencsére gyorsabban voltunk a személyzetnél, de a másnapi körutat már nem kellett megtegyük, mert már nem engedtek vissza! :D

Természetesen a fényképek titokba készültek, így semmi féle szerzői jog nem védi őket! :D

la vie en rose...

A szesszió végeztével az ember mi mindent ki nem talál?! Utolsó vizsgám előtt, gondoltam rendet rakok a szobámban, hogy tisztaság legyen, és pormentesítsek mindent, na meg a régi kacatokat, főleg amik a vizsgákra emlékeztetnek, dobjam ki. Neki is láttam rendes diák lévén, s miután minden a szemétre került, amire már nem lehet szükségem a jövőben, nekiláttam a számítógép tisztításának. Mivel a legpiszkosabb része a billentyűzet, nekiálltam szétszedni! Kis idő elteltével beláttam, hogy nem volt a legjobb ötletem, minthogy minekután kiszedtem minden kis csavart belőle, szétesett az egész...minden kis műanyag bigyó-dugó, ami miatt működik a billentyűzet, kiesett, és háromszor annyi időbe telt, hogy vissza pakoljam őket, mint amennyi idő alatt szétszedtem az egészet. De legalább tudom hogy néz ki a billentyűzet belülről, s azt is tudom, hogy többet nem fogom szétszedni...elég csak kívülről letakarítani, nem kell mindenbe beleüssem az orrom. Még fájni fog! :)
Miközben takarítgattam eszembe jutott a tavalyi nyár...milyen jól is telt...Nagyon kíváncsi leszek az idei hogy alakul. Szeretnénk eljutni a motoros társasággal a gyergyói találkozóra, hamár a Kézdivásárhelyen megszervezettre nem tudok elmenni a praktikám miatt, ami megint eltart egy hónapig, és suttba vágja a júliusra kigondolt terveimet. Így aztán marad az augusztusi hónap a tervek összesűrített változatának megvalósítására. Szeptemberben pedig ismételten az egyetem kapja a főszerepet, mivel van olyan tanárnőm, aki annyira szereti hogy vizsgáztathat, hogy mindenkit önfeledten visszahív e kihagyhatatlan eseményre! Viszont a szeptember végét még valamilyen kirándulással meglehet fűszerezni, és még az októberből is le lehet csípni egy pindurkát. Egyszóval vár rám a nyár! És remélem találkozok olyan emberkékkel is, akikkel csak nyáron lehetséges, és olyanokkal is, akikkel nyáron nehezen lehetne találkozni, de remélhetően szakítanak rám pár napot a forgalmas mindennapjaikban.

Basketball Spirit

Új sportág van születőben! Az eddigi ismereteim alapján és pár jóbarát segítségével már-már megalapítottuk a röp-kosár-labdát, de ahogy elnézem a mostanság igencsak gyakori időjárást, inkább a vízi-kosár-labda mellé teszem le a voksomat. Nem első alkalom, hogy tanulás helyett inkább a szabadban tölteném az időmet, de ez még csak hagyján, mivel az utóbbi időben még a jó Isten is kegyeibe fogadott és minden egyes alkalommal az áldását adja a játékomra...Ma is, amikor már készen állok, hogy itt hagyjam a tanulandót, amiből amúgy holnap vizsgázom, és már át is öltöztem a kosár felszerelésembe s a biciklim is elővettem, abban a szent minutumban elered az eső. De én nem félek ám holmi kis csöpörgő cseppektől, s azért is elgurigáztam a pályáig. Ahogy letettem a kétkerekűm, s a kabátom, uccu neki, zuhogott! De ilyenkor már nem lehet eljönni, mert azok a kis fura, láthatatlan palánk-démonok nem eresztenek, fogva tartanak erős dipólus kötésükkel! Hát ott ragadva dobigáltam addig, amíg meg nem láttam a sokak által csodának mondott jelenséget! Szivárvány jelent meg a Szamos vizén, s mint az nálunk már jól ismert, most is kialakult egy másodlagos szivárvány is! Már csak ezért érdemes volt bőrig áznom, s még a haza fele való séta az esőben is olyan jól esett! De a szivárvány eltűnt, a felhők tova szálltak, s ismét kisütött a nap, s nekem még mindig itt van a holnapi vizsga-anyag. Úgyhogy nincs mit tenni, tanulni kell, amíg el nem fogynak a megtanulásra váró szavakból felépített néhezkes hangzású mondatok. Hátha túlélem! :)