Oldalak

2007. március 20., kedd

RMDSZ kupa, avagy barátságos mérkőzés?


Csak hogy folytassam a sort, amit elkezdtem az ezelőtti beírásomban, ami a kosárlabda hányattatásáról szólt – nagy vonalakban – bebizonyosodni vélik elgondolásom. Hogy miért is?

Most hétvégén került sor az RMDSZ kupa férfi kosárlabda mérkőzéseire. Nos, ha nálunk, lányoknál, a bíró „hiánya” volt a gond, akkor itt annak a bizonyos bírónak a „bírói mivoltát” lehetne megkérdőjelezni. Pontosítok, mert így nem épp igaz, mivel a bíró most még fair is volt. Ám a pontozást “kezelőnek”, az egyik játékban lévő fiúcska édesapját tették meg. Ebből már kapisgáltok valamit? Mert már ebből is rá lehetne jönni, hogy a győztesünk csapata kikből is fog állni, illetve hogy melyik körzet viheti haza a jól „megérdemelt” kupát. Megtörtént biza, bár hihetetlen, hogy egy barátságos mérkőzésen, ami barátok közt zajlik, szó szerint, hogy lehetséges ilyesmi? Egyáltalán, hogy van képe ilyet csinálni valakinek? Bár bizonyosan a rendezők hibája, hogy egyáltalán beülhet ilyen helyre bármiféle hozzátartozója egy játékosnak!

Mitagadás, az egyik „szervező”, azaz inkább csak fényképésznek mondanám, átalában a román csapattagok felé húzott, amikor szurkolni kellett valakinek. Ez a másik kedvenc költői kérdésem: román az RMDSZ-körzetben? Azért megnézném a könyvecskéjét a benne levő tagsági pecsétjével! Na mindegy, ezt már letárgyaltuk ezelőtt!

Szóval összefoglalva röviden, magamnak elsősorban, hogy nehogy begbántódjon valaki (bár az veszi fel csak, aki úgy érzi igaz rá), a korrupció tetőfokát éljük. Itt mindenki mindenkit átvág, becsap, ahol, és amikor teheti. Nincs barát, csak ellenség, és azt is földbe kell tiporni akkor és ott, amikor lehetőség adatik. Szép ez? Emberséges? Ilyenekről beszélni, hogy barátságos mérkőzés, mikor még a szavak jelentőségét sem értik? Mindenesetre mindez jellemzi a népet, azokat is, akikről itt szó esett. Lehet magára ismer az illető, az is lehet, hogy nem. Bár az lenne a cél, hogy mindezeket kiszűrjük, és egy igaz közösséget tudjunk összehozni. De hogy is lenne ez lehetséges, ha minden ember önkényuralomra törekszik, és csak eltiporni tudja a körülötte levőket? - Ilyen mindenki? Vagy van kivétel? – Én csak bizakodni tudok, és csak remélhetem, hogy ez eltűnik egy szép nap, és megélhetünk egymás mellett békességben. Lehet ez nem épp most lesz, de már az is jó, ha csak törekszik minden ember erre az útra, és nem engedi magát könnyű szerrel eltéríteni!