- Ez megy már 5 éve, s mikor manapság belegondolok, hogy ennek hamarosan vége, beleborzongok! Jóformán megijedve veszem tudomásul, hogy "felnőttem", s két lábra kellene állnom (ha eddig még nem tettem volna meg), s olyan dolgokat kell majd terveznem, vagy "alkotnom" amiktől ember életek függhetnek...persze ennek van lightosabb formája is...:)
Vakáció után furcsa volt vissza jönnöm, hiszen új barátaimat épp most kezdeném még jobban megismerni, s egyből elválnak útjaink...de ennek elkerülése érdekében, a hétvége folyamán megint otthon teremtem. :) Kis meglepetés, majd öröm! Ez jó! :) Hülyülés tetőfokon,mosolypróba...(az mindig okés...:) ), forraltbor, korizás, és még amit el lehet képzelni! Két nap felhőtlen kacagás...majd ismét vissza. Kolozsvár, itteni barátok, akik általában elvannak maguknak, igaz néha itt is kijárunk, de mivel szesszió közeledik, s nem személyvonaton, hanem inkább a gyorssal, ezért aztán senki sem ér rá tengni-lengni... Furcsa minden, a barátok itt is hiányozni fognak...milyen jókat szórakoztunk együtt a King-ben, az After8-ben, a kocsmázások (már amennyit én kijártam...:P ), a kosár meccsek...sokszor szeszióban tanulás helyett is kint lógtunk a parkban, s órákon keresztül csak "kosáresőt" játszottunk... Vajon ennek mindnek vége lesz? Marad belőle a jövőnek is, vagy az egészet magának akarja majd a múlt mohó marka? De én nem adom! Nem adom a barátaim, az életem! Hisz ez is az enyém! Kell nekem! Ez is, Kolozsvár, s az is, Nagyvárad...Hisz itt ITTHON vagyok, ott meg OTTHON...mikor hogy, de a HON, az benne van, s ebben van a lényeg, s a lényed! Ez is, az is. Nem mohóság, csak a létem, s nem engedem. Hiányozni fog itt minden, de Várad a váram...hogy utáltam Kolozsvárt a legelején...én nem is akartam idejönni...s tessék! mi lett belőle? Mindig ez a vége! Aminek fancsali képpel állsz hozzá, mindig tuti dolog lesz belőle! S milyen szép dolgok is ezek... De otthon is vár az életem... Milyen egy szkizofrén állapot... a Piramis énekelte, ha volna két életem... hát nekem van! :) S csak a baj van vele...:) hisz ha egyik a tied, a másik szabad? vagy ha egyik szabad, a másik a tied? huhhha.... Nem, mindkettő az enyém...s mindkettő egy! :)
Váradon nőttem fel, de mégis Kolozsváron... itt megtanultam főzni, takarítani, szobát festeni, krumplit cipelni emeletre...szekrényt elkapni (ezt páran tudják, hogy mire értem), s élni!A lényeg, megszoktam önállóan dönteni ...hisz mikor haza megyek, ismét 16-nak érzem magam, mindent a számba rágnak: "vigyázz magadra!" - hallatszik minden 2 másodpercben, mint mikor az emberke még 2 éves, s kiengedik biciklizni a kisutcába... khmm..... Önálló élet után, nehéz lesz vissza szokni "anyuci pici életébe", s mindig ezt hallani...de majd leszoktatjuk róla... :)
Utolsó élményem, mielőtt haza mentem volna múlt héten Váradra, hogy épp a maradék beiglit akartam felvágni, amit még én sütöttem karácsonyra, s ahogy próbálom a kést belevágni, reccs....eltört... beletört a kés nyele a beiglibe... jó kis tészta... pedig nem is volt kemény... :)
A másik pedig, mivel szombaton vizsgáról rohantam haza...a szó legszorosabb értelmében, bevágódok egy fiatal taxishoz, hogy van 10 percem, hogy eljuttasson az állomásra! természetesen ilyenkor minden jelzőlámpa piros, minden gyalogátkelőn lelépnek, s még apróm sem volt... Oda adom az 50-est, s nem tud vissza adni 5 lejig... Mondom neki, ha gondolja, van 3 lejem...ha jó? Hát szegény, mit tehetett volna? Természetesen elfogadta, mivel már fél lábbal kiszálltam, s neki másképp nem lett volna jó...a lényeg, hogy így kell féláron taxizni... S a csúcspontja a történetnek...késett a vonat fél órát! :) Szóval még várhattam is... :)) de ami tényleg lényeg! hazaértem estére, s kimehettünk korizni, és utána forralt borozni, meg pizzázni...
Most pedig tanulok pár napot, s talán megint megyek majd haza! De nem csak a kedves miatt, meg a barátok miatt, hanem a kis nagyikám miatt is, akit végül kb 2 hét múlva műtenek, s megyek lelket önteni bele...viszek egy jó nagy tölcsért...:) De biztos minden rendben lesz! Másképp nem lehet! :)
