Nem kezdődött túl jól a mai napom, mert reggel 8-tól vizsgám lett volna, ha a tanárnő nem késik potom másfél órát...igen, nálunk ez úgy látszik megengedett...végül is nagy nehezen megkezdtük a vizsgát fél 10 körül, és 3-kor be is fejeztük. Azért húzódott el ennyire, mert az írásbelit szóbeli követte, ami a 4 tétel mellett még 2 tételt jelentett plusszba, persze sokkal átfogóbb tudást igényelt, mint az írásbeli része. De túléltem szerencsésen a délelőttöt. Ami a délutánt illeti, az már sokkal jobban telt. Igaz elaludtam kicsit a délután folyamán, de készen álltam az indulásra a megbeszélt fél hetes időpontban! A lakótársnőmékkel megszerveztük a mai kimenőnket. Kiültünk a tavon lévő kis teraszra, majd miután elütöttük az időt, egy séta erejéig felnéztünk a központba, ahol is már nem bírtunk magunkkal és bevacsiztunk. Majd jöhetett egy kellemes esti séta hazáig, ami kicsit nehézkesre sikeredett, mivel mindkettőjüknek gondja támadt a lábán lévő cipellővel. Hát nem a hamupipőke effektus lépett érvénybe, mivel nem lett volna jó rájuk a szurokba ragadott cipőcske... sőt, szerintem szívesen benne hagyták volna, ha megtehették volna... De valahogy mégiscsak kibírták a nehézségekkel és fájdalmakkal kikövezett utat hazáig. És egy jót aludhatunk holnap délig. Szeretem az olyan estéket, amikor csak spontán meggondolásból történnek a dolgok és nem kell mindent megszervezni előre, hogy hogy is lenne jobb. Remélhetőleg még sűrűn megismételjük ezt a kis kiruccanásunkat! :)
U.I.: Csakis Imola kedvéért...most ez a sláger minálunk...:)
