Ködös reggelre ébredt Kolozsvár 19.-én. Egy pici szoba rejtekében már két hete álmodozik egy kisleány, hogy korcsolyázni fog menni. Megtervezi minden egyes alkalommal, összekiabálja a barátokat és el mennek. Ez a leány az én személyem lenne, aki már nagyon régóta áhítozik egy pár óra önfeledt korcsolyázásról.
Első alkalommal, el is jutottunk a korcsolya pályáig, ahol több mint fél óra várakozást követően hangzik a mondat: „a 39-es és a 44-es méretek elfogytak!” Persze az illetőnek, akivel várakozásba elegyedtem, 44-es korcsolya kellett volna, nekem szerencsére volt, de ez akkor csöppet sem vidított fel. Mit volt, mit nem tenni, tovább álltunk, megbeszélve, hogy majd másnap bepótoljuk...de a másnap eljövén, s ekkor már mindketten foglaltak voltunk, hisz van az a fránya pár hét, mikor vizsgák tömkelege várakozik a naptárban, arra hogy vizsgázni rohanjunk önfeledten amikor elérkezik az idő...szóval maradt a tanulás az aznapi korizás helyett. Hát túl éli az ember, főleg akkor ha legalább kosarazni eljut...
Második alkalom...ismét megtervezésre került a hőn áhított randevú a jéggel, barátok összecsődítése ismét letudva, ám a hidegnek sem mondhatott ködös nap után, esőre állt az idő! Engem persze nem tántorít el az a pár csepp víz formájában eső molekula, ezért aztán felöltözve, korit bedobva táskába pattanok fel a buszra, hogy nehogy lekéssem a megbeszélt időpontot. Időponttal semmi gond, viszont a vaskapu ajtaján egy díszesnek sem mondható lakat éktelenkedett....Ez egyikünknek sem tűnt jónak, ő egyedül csüngött a kapun, én meg miatta nem tudtam bemenni a pályára. Szomorkodva tehát tovább ballagtam és felhívtam ismerőseimet, hogy nincs értelme jönni, nincs hova...Jött a visszafele út nagy szomorúan, s buszra felszállva eszembe jutott az ötlet! Ha már nincs korcsolya ma, majd jövő héten! Vagy Kolozsvárott, vagy Váradon...annak függvényében, hogy épp hol leszek! Csak összejön már valamikor....
Na de azért hogy a bánat teljesen ne egyen meg, hazaérkezvén nekiálltam egy kis aerobiknak, hátha az felébreszt és utána újult erővel nekifogok majd a tanulásnak...de inkább majd holnap reggel...mert ugyebár nem kell elkapkodni semmit sem...főleg a tanulást....
Mindennek eredményeképp egy kellemes napot tudhattam magaménak, a fölösleges buszozáson kívül, hiszen aludhattam egy jót reggel, azaz jó lett volna, ha nem a szomszéd fúrása ébreszt fel hajnalok hajnalán...kb. 9 óra körül...Na, de nincs olyan szesszió, hogy a kedves szomszédok ne fúrnának, faragnának valamit...ez már-már hozzátartozik, s nem is tudnánk felhőtlen tanulni e zaj nélkül! Visszatérve a felkelést követően, a lakótársnőm azzal fogad, hogy elromlott a hűtő! A másik dolog szesszióban, hogy ami elromlik, az mindig ilyenkor romlik el, és mivel 4 lány lakik itt, mindent én javítok...már amit megtanultam e 4 év alatt...szóval gyorsan telefon papusnak, mi tévő legyek? Utasítás megadva, aztán ezek teljesítve, s hűtő megy! Remélem menni is fog még egy darabig....szóval mindezek után, olyan 11 után reggelizhettem is és 12 körül, nagy szerencsémre, nekiülhettem tanulni. Persze csak amennyit lehet egy szombati napon...mivel a szobám elég gyatra állapotba került ősz óta, idejét láttam egy kis „lakásfelújításnak” , azaz szobafelújításnak... Szóval jöhetett az olló, a régi naptárak, meg egy kis ragasztó. Naptárból képek kivágva fel a falra, s egyből jobban lehet(ne) tanulni a szobában...mert ugyebár nem elhanyagolható a lelkiállapot, s azt nagyban határozzák meg a környezeti ráhatások, meg miegymás... Szóval szoba is letudva...már csak porszívózni kéne, de arra lusta vagyok...azaz míg előszedem s összerakom...inkább a seprű... így könnyebb! Nos, már rend van a szobámba, lehet tanulni! Egy kis tanulás után, jöhet az ebéd, aztán hogy nehogy időt pocsékoljunk, indulás előtt (a fölös koris-buszozás) még egy kis tanulás... legalább a pedát befejeztem. Mert hogy ne legyen könnyű szesszióm, még tanítanom is kell. És fikarcnyit sem olyan könnyű készülni egy órára, mint ahogyan azt én képzeltem...főleg nem tanítani...na de, legalább lesz egy fölös diplomám, amivel amúgy sem tudom mit fogok kezdeni, mert hát nem azért végzem a mérnökit, hogy tanítással a harmadát keressem... De a lényeg hogy meglesz! Már csak a vizsga tanítás és kész! Mellesleg élvezem, csak sok időt vesz igénybe, amiből egyre kevesebb van.... Szóval mindezek után jött a plusz buszozás, aztán a kívánt aerobik, és most kéne neki üljek frissült erővel tanulni! Na de az, hogy én ezt mind megírtam, nagy erőfeszítést vett igénybe...szóval azt hiszem holnap folytatom a tanulást. Ez még belefér! És reménykedem, hogy korcsolyázni is eljutok még az idén, hogy a síelésről ne is beszéljünk! Hát, álmodozni jó dolog...mihez is kezdenénk nélküle! Mindenkinek szép álmodozást! Reméljük valóra válik! ;)
