Reggel a telefonom ébreszt, csak épp nem a megszokott hangon...gyorsan felveszem, reflexből ment, nem úgy mint a beszéd ily korai órában... A csoporttársam hívott, hogy 10-re a kerámia gyárban kell lennünk és hogy ne késsek! Jó vicc, gondoltam, miközben kecmergek kifele az ágyból, s megszólal az ébresztőm is. Akkor döbbentem rá, hogy nincs is olyan korán, s hogy csipkednem kell magam...Nagy nehezen készen is lettem, s a 20-as buszt próbáltam elérni, 18-as indulással...ami csak annyit tesz, hogy a busz egész után 20 perccel indul a megállóból, én viszont egész után 18 perccel indultam a házból. És hiába rohantam, a busz akkor fordult ki a megállóból. Természetesen hiába is intettem le, nem állt meg... viszont engem nem akármiből faragtak, és nem adom fel egykönnyem, ezért aztán átrohantam a másik sarokra, hátha ott szerencsém lesz. Ha pedig nem, akkor megyek gyalog... De ahogy várakozok a szabad átjárásra, nyílik a busz ajtaja. Felengedett! Persze én rendesen, hangosan megköszöntem, ő meg azért elmorogta, hogy nézzem máskor az órarendet!...de ekkor kit érdekelt már, hogy mit mondd? Örültem, hogy nem fogok elkésni, és csak mosolyogtam! A tanulság pedig, hogy soha ne add fel!
Hazafele, kigondoltam mit is főzök a hétre...már mindent megvettem pénteken, csak mivel egész hétvégén születésnapokra voltam hivatalos, nem kellett főznöm...Szóval minden adott...majdnem. Csakhogy belépvén a konyhába, rádöbbenek a rideg valóságra, hogy én itt biza nem tudok főzni! Lehet csak én vagyok túl finnyás, de koszos konyhában nekem nem megy! Ezért aztán nekifogtam! Először is a kamrát tettem rendbe, mivel tele volt minden féle vacakkal, régi zöldséggel, és nem utolsó sorban: szeméttel... és még csodálkozunk hogy jönnek a csótányok! Na de én nem hagytam nekik helyet az éléskamrában, és jól befújtam nekik! Utána kisepregettem, mert hát utoljára takarítva még a porszívó-korszakban volt, amikor még könnyen ment minden, s nem kellett a kis koszokat felszedegetni! A szemetesről meg nem is beszélve...egyik helyről a másikra rukapáljuk, mert hát hozzányúlni?! Az is akkor volt kimosva, mikor tavaly tavasszal nagytakarítottam...na de mondom, lehet velem van a baj, hogy igényes vagyok... lehet csak én szeretem, ha a csurgató nem nyálkás, ha nincs szemét a szemetes MELLETT, és nem púposodik addig, míg ki nem hull belőle ami a legtetejére lett még rápaszírozva....vagy ha a kosz nem lepi el a konyhát és az előteret...lehet, hogy csak VELEM van gond! Na, de miután mindent elintéztem, nekiláthattam az ebéd elkészítésének, és megebédelhettem. Nagy megnyugvásomra, tisztaságban! Most pedig vár rám egy kiadós bicajozás, hogy jobban érezzem magam ebéd után... Persze biztos nekem is vannak rossz tulajdonságaim, vagy lehet az ilyen kis apróságok csak az én szememet szúrják, pedig nem vagyok nagy rendmániás. Ha meglehet tenni pár perc alatt, akkor miért ne? Jah, lehet a gyűrű zavaró az ujjokon! Na sebaj, vár rám a biciklim!
Mindenkire süssön a nap és szép délutánt! :)
