Oldalak

2007. december 14., péntek

Just feel the Christmas!

Az ünnep közeledvén az ember mindig elgondolkodik a környezetén, mélyebbre tekint, megvizsgálja a körülötte történteket, úgy érzelmi szinten, mint fizikai értelemben. Sok minden történt körülöttem is az elmúlt két hónapban, amióta is hanyagoltam a blogom. Mivel az országos kampány körút sikeresnek bizonyult, méltón tekinthettük a mi érdemünknek is és pihenhettünk egy jót utána...ám nem teljes mértékben vált kellemessé a pihenés, mivel az egyetmről sem igazán szabad megfelejtkeznem. Szóval a rövidre fogott pihenésemet követte az egyetemen való rengeteg pótolni való. Ezeket is sikeresen letudtam nagyjából mostmár, és talán időm is engedi, hogy átadjam magam az ünnepi készülődésnek. Mert bár fizikai téren „felkészültem” (ajándékokra költöttem a fizetésem nagy részét), még lelki szinten nem érzem igazán, hogy ünnep közeledik. Talán az érzelmi kavalkád bennem nem engedi hogy átérezzem az ünnep szépségeit, hangulatát, és azt az örömöt, amit mindez jelentene...Nem igazán volt időm magamra, másokra manapság....és érzem, ez nem jó így, se nekem, se a körülöttem élőknek. A feszült hangulat még mindig uralkodik körülöttünk…(vagy csak körülöttem?)…olyan, mintha nem akarna elengedni, olyan, mintha meg akarna változtatni…de nem engedem ám! Próbálok felülkerekedni, és megőrizni régi énem…vidámnak lenni, boldognak, és ezeket átadni a körülöttem lévőknek, azoknak, akik igazán fontosak számomra…Popper Péter írja “Ha én ördög lennék, és kapnék egy megbízást egy még nagyobb ördögtől, hogy tegyem tönkre az Isten által teremtett világot, pontosan azt csinálnám, amit most az ember: siettetnék. Gyorsítanám a fejlődést, az élményeket, az információkat, a történéseket, az érzelmi hatásokat, és mint tehetséges Sátán, pörgetni kezdeném a világot. És addig pörgetném, amíg ennek a pörgésnek a sebessége meghaladja az emberi agy élmény-feldolgozási képességét, az emocionális teherbírását. Amíg minden tönkre nem megy.” Ezért aztán tényleg nagy szükség van a pihenésre, illetve arra az időre, amíg az ember meg tud állni, figyelni tud önmagára és környezetére, és igazán élni tud. Mert ez csak úgy valósítható meg – hogy ÉLJ – ha tudatosan cselekszel, és nem engeded, hogy az irányítást átvegyék, és az érzelmeidre is oda tudsz figyelni, illetve ezáltal a számodra fontos emberekre.

“Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. … Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. … Mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.” – írta Márai Sándor. Az ünnepnek is több jelentése lehet. Van konkrét ünnep az életünkben, amiket mindenki ünnepel és van olyan is, amit csak TE, vagy te és a körülötted élők ünnepeltek. Most december van. “Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról.
Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.” Márai Sándornak ez volt az ünnep. Számodra mit jelent? S nem minden ünnep hát? Ünnepeljük az életet, a körülöttünk élőket, ünneplünk mindent. Csak ne felejtsük el az igazi értelmét! Ne felejtsünk el az ünnep alatt élni, és az ünneplés közben a körülöttünk lévőket! Ez a leglényegesebb! És a szeretet! Hát üljünk le 5 percet önmagunkkal szemben és gondolkodjunk el! Aztán üljünk le másokkal is és beszélgessünk egy jó forralt bor mellett. Ez a legjobb az ünnepben! A barátok! (a forralt bor mellett!
;) )