Hogy örül mindenki mikor már látja a rossz idők végeztével az időnként előbukkanó napot. Egy igazi örömforrásként hathat az emberre, és a lélekállapotát is javíthatja ha kimegy a szabadba. De hogy milyen rosszul kezdődött a hétvége! Hogy miért? Mert reggel 7-kor, mikor felébredtem, azt látom, hogy nem látok semmit. Semmit, aminek örülhetnék. A felhők rengetege borítja az eget, és zuhog az Isten áldás. Ami a földnek már-már hiányzott is, nem úgy a majálisozóknak! Sebaj! Az ember optimista létére felkel ilyenkor is nagy nehezen...készülődik is...bár a kedve csöppet bágyadt, a reményt nem adja fel! 9 óra körül ki is érünk a várba, egyedül a mi részünknél áll üresen a kijelölt terület, mindenhol már ügyeskednek....édesapámmal beállunk mi is, az egész részen egy 50 literes üst tátong egyedül, és a hozzá való hús...más semmi...mi is csak úgy állunk ott...díszként, csak hogy ott is legyen már valaki! A kollégával beszélve, elmondja, hogy kora reggel látván a hatalmas felhőket, felhívta a váradi meteorológiai intézetet, hogy megtudakolja, milyen idő is vár ránk aznap. Ezt válaszolták: „5 percig még esik, utána eloszlanak a felhők!” Ezért nem lett elhalasztva, és csoda folytán, tényleg esett még kb. 5 percig, mire elállt, és még a nap is kisütött...majd csak délután fele csöpörödött el egy keveset még, de annak is vége lett nemsokára! Szóval állunk ott, mindenkinél a tűz már ég, nálunk sehol-semmi! Hát, mi lesz ebből? Mindig mi vagyunk elmaradva, de most én vagyok a főszakács, valamit kéne már tenni, mert így nem lesz jó! Nagy nehezen megérkezik a fa is, kezdhetjük a tűzrakást...igen ám, de a papír hiányzik... Hogy fogjuk azt meggyújtani? Hmm...nem akar semmi se összejönni! Eszébe jut az egyiknek, hogy van egy üveg benzin a kocsijában, majd azzal! Nos, nagynehezen a tűz már ég! Végre! Legalább ez megvan! Kezdhetjük a babgulyásgyártást! Hozzávaló fűszerek...megvannak! bab....megvan! hús....megvan!...más nem is kell! A pörkölt-szaftig bírták egyesek, ott aztán nem volt megállás! Jött a „mártogatott kenyér”! A két, majd 4 éves csöppség így kérte a kenyeret, ami nagyon ízlett az ikreknek. Öröm volt nézni, ahogy ettek – enni valóak voltak! :) Ezek után jöhetett a többi és pár óra múltán vihettem is a zsűrinek az adag babgulyást kóstolónak! Tudni kell, hogy a harmadik helyet húzták a „terepen”, harmadikat húztam a zsűrinél és harmadiknak jelöltek a tisztelt zsűritagok! Mondja valaki, hogy nem három a magyar igazság! Mikor a színpadon állva hallom, hogy hármat jelöltek meg díjazottnak, akkor éreztem, hogy benne kell lennem! Úgy volt, hogy csak a legjobb lesz díjazva. És IGEN! Harmadik lett a RÉT-körzete! Eddig még nem sikerült „dobogós” helyet kiharcolni – most legalább ennyi, harmadik! Ami nem is rossz, hisz 9 körzet versengett, jobbnál-jobb szakácsokkal az élükön! Kicsit büszke voltam magamra, hogy sikerült felküzdenem a körzetünket és nagyon jól esett az utána fogadó dícséret özön! Jövőre azért majd igyekszünk jobbak lenni! Reméljük sikerül!
