Hétvégén volt a kosárbajnokság Váradon, ami egy nagyon jó dolog, mert a sportnak van az a furcsa mellékhatása, hogy az emberek közelebb kerülnek egymáshoz általa. Ez egy pozitív dolog, és ha már csak azt hallom hogy sport, akkor abból már eleve csak valami jó származhat...legyen az bármiformája....
Szóval kosárbajnokság. Csapatokat szerveznek, bírókat hívnak, egyeztetnek. Alapszintű felkészültség egy "sportnaphoz". De a bíró fogalom az én szótáramban ugy jelenik meg, hogy egy magasabb szintű tudással rendelkező személy, aki kifinomultabban ért ahhoz a bizonyos sporthoz, és jobban észre veszi a hibákat. Nem utolsó sorban, gyorsabban és jobban lereagálja a dolgokat! Ilyen egy igazi bíró. Vagy tévednék?
A meccsek kezdődtek, egyik a másik után, és csak bámultam a bíró sokszor tehetetlen mivoltát. Mert a sípot bár megfujta, el sem tudta dönteni, hogy egyáltalán mi történt, nem hogy elhatározásra jusson a felett, hogy melyik csapatnak lenne igaza. Ez a tehetetlenség eleve kihoz a sodromból, mert ha már a sípot megfújja, döntsön valahogy, még ha nem is jól, de a határozottság hiánya a legszörnyebb egy ilyen esetben. Hamarabb lenyeled, vagy éppen elfelejted, ha rosszul dönt, mint azt, ha nem tud dönteni. És ebben az esetben épp ez történt.
Az első két meccs nyeréssel ért véget. Bár még a pontozással is voltak gondok, de még igy is megnyertük. Nem úgy mint az utolsó mérkőzést. Ott borult ki a bili. De nem csak a mi csapatunk háborgott, hanem mindenki. Az "ellenfél" csapata is bosszús volt.... Egyik alkalommal a bíró faultot fújt, annak ellenére, hogy semmi sem volt, még csak hozzá sem ért az illetőhöz a csapat társam....ez aztán a bosszantó! Felmérgesedve, az egyik kislánynak mentem, persze akinél épp a labda volt, és elszedtem tőle...persze nem épp a legtisztességesebben....de hát, alkalmat adtam a bírónak, hogy tanuljon! -"Na, ezt fújd!" - ez fault volt, ezt fújhatta! Persze azért az ember igyekszik becsületesen játszani, hiszen nem bírkózáson vagyunk, de ilyenkor kicsit felmegy a vérnyomás, meg miegymás, és csak annyi kell!
De mind e mellett örültem ennek a találkozásnak, hiszen a többi csapat tagjai, majdnem mind a volt kosárcsapatom tagjai voltak, és legalább találkozhattunk, és összecsaphattunk....:) Persze voltak olyanok, akik RMDSZ kupán még magyarul sem tudnak megszólalni, de hát nem lehet minden tökéletes. Persze az ilyen nyelvi különbözetektől kezdek lilulni...mivel abban a pillanatban nem érzed az ütést, utána viszont annál inkább látod a hatást! Na, ez sem a volt csapattárs volt! Ez van! Nincs mit szólhatsz egy ilyen rendezvényen, merthát akkor csak te vagy a rossz, és miegymás! De nem is az zavar, hogy nem magyarok azok akik ellen játszom, hanem mikor még az ő pártjukat fogják egyesek! Nem nevezek meg senkit, a lényeg, hogy én tudom ki az! És még így is kikaptak! Azért is! Megmutatjuk nekik! És mégegyszer, nem az a baj, hogy különböző nemzetiségű, hanem hogy nem tisztességesen játszanak - lásd a foltokat! De nem firtatom tovább, hisz nincs mit tenni.
A hétvégen pedig várom a fiúk összecsapását! Az biztosan barátságosabb lesz, ők szebben játszanak....a legtöbbször...ezért is szeretek inkább velük játszani! Hajrá rétiek! Legyen az sas, héja, vagy miegymás!!!
