A tapasztalat szerint ahhoz hogy szivárványt láss, el kell viselned az esőt.
Oldalak
2008. június 16., hétfő
Basketball Spirit
Új sportág van születőben! Az eddigi ismereteim alapján és pár jóbarát segítségével már-már megalapítottuk a röp-kosár-labdát, de ahogy elnézem a mostanság igencsak gyakori időjárást, inkább a vízi-kosár-labda mellé teszem le a voksomat. Nem első alkalom, hogy tanulás helyett inkább a szabadban tölteném az időmet, de ez még csak hagyján, mivel az utóbbi időben még a jó Isten is kegyeibe fogadott és minden egyes alkalommal az áldását adja a játékomra...Ma is, amikor már készen állok, hogy itt hagyjam a tanulandót, amiből amúgy holnap vizsgázom, és már át is öltöztem a kosár felszerelésembe s a biciklim is elővettem, abban a szent minutumban elered az eső. De én nem félek ám holmi kis csöpörgő cseppektől, s azért is elgurigáztam a pályáig. Ahogy letettem a kétkerekűm, s a kabátom, uccu neki, zuhogott! De ilyenkor már nem lehet eljönni, mert azok a kis fura, láthatatlan palánk-démonok nem eresztenek, fogva tartanak erős dipólus kötésükkel! Hát ott ragadva dobigáltam addig, amíg meg nem láttam a sokak által csodának mondott jelenséget! Szivárvány jelent meg a Szamos vizén, s mint az nálunk már jól ismert, most is kialakult egy másodlagos szivárvány is! Már csak ezért érdemes volt bőrig áznom, s még a haza fele való séta az esőben is olyan jól esett! De a szivárvány eltűnt, a felhők tova szálltak, s ismét kisütött a nap, s nekem még mindig itt van a holnapi vizsga-anyag. Úgyhogy nincs mit tenni, tanulni kell, amíg el nem fogynak a megtanulásra váró szavakból felépített néhezkes hangzású mondatok. Hátha túlélem! :)
Tárgy
kosárlabda,
pszicho,
sport,
stresszió,
személyes
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)