Életem reménytelenségei...

"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád." (Márai Sándor: Füveskönyv)

...és hogy megjavítsa a géped...:D Hát igen...ismét kitoltam magammal, mivel a számítógépem ismét beadta a kulcsot...lassan meg kéne már találnom a számítógépek világába vezető ösvényt, mert ez így nem működhet sokáig...Meg kell tanulnom nem kitörölni dolgokat arról a meghajtóról ahol a programok vannak és formatálni a gépet sem ártana tudnom...Ezekkel az ismeretekkel lehetne élni...nélkülük nehezebb, mivel így nagy valószínűséggel kevesebb ideig működik a bioritmusom normálisan...engem a gép tart életben...

Egyszóval nehéz napokat élek át, még a vizsgaidőszak sem telik...azaz nagyon lassan vonszolja magát. Nem akaródzik neki az idővel együttműködni. Addig is, míg jön T. megjavítani a gépem, a szomszádban ücsörgök...már ha nincsenek épp itthon a lányok, s nem "zavarkászom" meg őket...vagy kénytelen kelletlen leszek tanulni. És még filmet sem lehet nézni közben...mi lesz így velem? Édesanya azt mondta ma, hogy örüljek hogy van ennyi jóbarátom, aki, ha szólok, egyből a segítségemre rohan...Örülök is nagyon! Talán a gép is tudatalatt romlott el... :p természetesen nem szándékosan szenvedek, de ki tudja ki rendelte/rendezte ezt így... Remélve a legjobbakat, megyek még szétnézek a neten, ameddig szabad a gép, s kiélvezem a mai adag internetfüggőségem perceit. A jelek már láthatóak rajtam azért...meg persze a telefonom centjei is jócskán megfogytkoztak...mivel ha nincs ló, ló a szamár is alapon, ott messengerezem...Az emberfia mi mindent ki nem talál? Lehet, holnap már ott írom a következő blogbejegyzésem..:) Addig is mindenkinek kellemes pihenést, nekem meg szorítsatok, hogy túléljem gép nélkül... KÖSZI! :D