"A cinderella story" vagy a valóság?

„S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások, döntő pillanatok tudatosak-e?… Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az? … Az igazi… mint a regényekben? … Nem tudok erre a kérdésre felelni. Csak behunyom szemem és emlékezem. Hát igen, valami történt akkor. Áram?… Sugárzás?… Titkos érintés?… Szavak ezek. De bizonyos, hogy az emberek nemcsak szavakkal közlik érzéseiket és gondolataikat. Van másféle érintkezés is emberek között, másféle híradás is. Ma így mondanák, rövidhullám. Állítólag az ösztön sem egyéb, mint egyfajta rövidhullámos érintkezés. Nem tudom…” (Márai Sándor: Az igazi)



Vajon tényleg létezik a nagy Ő? Vagy az "ő"-t csak mi tesszük naggyá? Létezik-e az igazi? Vagy csak találgatunk, s talán ráhibázunk... Mikor tudjuk, hogy kire érdemes várni, vagy ki az akire egyáltalán számíthatunk amikor szükségünk lesz rá? Kiben bízhatunk meg, amikor fontos lenne hogy valaki melletted álljon? Vagy hogyan segíthetsz neki, ha szüksége lenne rád? Hogyan támogasd, ha nem is tudod hogy lenne a legjobb? Ki segít eldönteni a nagy kérdéseket? És mikor kell valamit lezárni? És vajon érdemes-e lezárni? Vagy csak át kell írni a forgatókönyvét és csak másképp kell benne játszani... Ha egyáltalán kell játszani... Vagy tényleg csak színészkedés az egész? Vannak olyan gondolatok, amik nem öncélúak? Vagy mindenben csak a magunk hasznát keressük? Én hiszem, hogy van ami jó és él bennünk, nem akarja a maga hasznát, nem vágyik másra, mint amit kaphat és elfogadja úgy, ahogy azt adni lehet, és ahogy azt kaphatja. Hisz ha mindenki mást vár, mint amit kaphatna az rég rossz, hisz abban csak csalódás lakozik. És a folytonos csalódás megöli a reményt. Azt a reményt, hogy lehet valami ami jó, ami rá vár és amit valaki mással boldogságban megélhet. Változik az idő...változik a táj...a világ...a kirakat az utcán. A szomszéd is változik, mint minden ember...van aki boldog ebben a percben és van aki sír... Talán valaki szerelmes, más siratja a kedvest... Van aki elvesztett valakit, és van aki rátalált valakire. Oly sok érzés kavarodik egyszerre az univerzumban... Vajon mit érzek holnap ilyenkor? Vajon boldog leszek? Akármilyen érzés törhet rád, egy szempillantás alatt fonákjára fordulhat. Minden megtud változni a világ egy mozzanata alatt. Minden lehet jó vagy épp rossz. És vajon ki dönti el, hogy mi legyen? Te? Vagy én? Vagy a körülötted élő? Ki befolyásol és mivel? Mindig más és más...sohasem ugyanaz...és mégis... És ki hallja meg a ki nem mondott gondolataid? Ki válaszol rá? Van valaki, csak rá kell találni...

Mérnöki zseni...

Vettem magamnak egy nyomtatót. Igen ám, de ez nem csak egy egyszerű nyomtató, hanem színes és 3 az 1-ben funkciós. Azaz nem csak nyomtat, hanem scanner és xerox is egyben. Hát nem remek? Szerintem is az lenne, ha tudnám használni a nyomtató verzióját is...mivel rákötve a gépre (ami elméletem szerint sikerült) csak másolni tud és scannelni. Merthogy valami folytán nem jól installáltam fel. De mi lehet a bibi? Mindent kipróbáltam, de minden hiába. Amíg nem lelek egy kézzel fogható megoldást, vagy valakit aki segíteni tudna, azt hiszem használom a régi nyomtatóm...már ha vissza tudom kötni...