Oldalak

2010. október 17., vasárnap

Naivitás...

Az óvatosság és a bizalmatlanság jó dolog, csak óvatosnak és bizalmatlannak kell lenni velük szemben.

Pénteken Kecskemétre látogattam, pályavédőt kellett elvinnem. A pályavédők a munkám része, életem egyik kis darabja lett. Ezek a kis darabkák súlyos terhet jelentenek számomra, mivel több tonnát is nyomhat egy-egy ilyen burkolat. 
Barátaim "odaátról" mindig nagy boldogsággal fogadnak, hiszen ilyenkor teljesen kinyílhatunk, önmagunk lehetünk! Lehetünk Tigrisek és Óriásbébik, vagy csak lángokban élő szerelmes emberek, egyedüli szinglik vagy pillanatnyilag egyedül levő szerelmesek. Szerelmesek az életbe, a munkánkba, a párunkba vagy a gyermekeinkbe. Mi mindenben ott rejtőzik a szerelmünk. Csak ki kell tárjuk a szívünket.
És vajon hogy állunk a naivitásunkkal? Kik a rossz emberek? Kiket látunk jóknak vagy rosszaknak? Ha mindenkiben csak a jót látjuk, jó-e az nekünk? vagy talán épp  fordítva...ha mindenkivel szemben bizalmatlanok vagyunk? Akkor már nem is tudunk bízni? Vagy csak remélhetünk benne, hogy egy nap megleljük a békénket? 
A naivitás jó dolog, de csak egy szintig. Vannak pillanatok, amikor ki kell nyissuk a csipánkat, nem szabad mindenkiben megbízni. Nehezen lehet ezt megtanulni, s fájdalmas dolog is, de kell! Az ember társas lény, de egyben gondolkodó is. Ezért az embernek válogatnia kell, főleg azokban, akiket maga mellé enged. Magához közel, azokban, akikben megbízik. Hisz a bizalom az egyik legdrágább dolog. Ez azt jelenti, hogy az ember levetkőzik az előtt, akiben megbízik, kitárulkozik és védtelenné válik. Ezzel nem szabad visszaélni. Ezt tisztelni kell. Ám ha naivan olyan embernek nyílunk meg, akinek nem szabadna, vagy olyan embert fogadunk barátunknak, bizalmasunknak, aki nem értékeli a bennünk levő erőt, szeretetet vagy épp azt, hogy megnyílunk felé, súlyos lelki sebeket szerezhetünk és bizalmunk tárháza becsukódik. 
Nyitott szemmel, szeretettel kell barátokat találni. A jóhiszeműség nem bűn, de csak óvatosan szabad bánni vele, nehogy az ember sérüljön! Ezt ugyanúgy kell figyelembe vennünk magánéletünkben, mint a munkahelyünkön.
Ez azért jutott eszembe, mert az egyik munkatársnőm még nálam is naivabb és hiszi, hogy minden szép és jó. Persze én is naiv vagyok, szeretek megbízni az emberekben és hiszem, hogy az ember a jóra született és van választása a jó és a rossz felett. Csak sajnos van, hogy csalódnunk kell!

2010. szeptember 10., péntek

A csapból is ez folyik.....


A szó szoros értelmében.... a VÍZ!

Ma minden erről szól. Így indult a napom. Persze itt nem a reggeli tussolásra és mosásra gondoltam, hanem mikor indulni szerettem volna autóval. Na de ahhoz ám kocsira is szükség lenne, aminek a bejáratához vezető út igencsak víz alatt található volt.
Mire gondolok először? GUMICSIZMA! :D De az nincs, mivel parasztságunk odáig nem terjed. Ezért aztán második gondolatként előötlöm, hogy mintha lenne nálam egy floppi (így hívom a strandpapucsom, flipp-flopp). Csomagjaimat kicipelve, behúzódok a ház tövébe. Először is gondolkodni, mihez kezdjek. Hátam mögött kocsi, benne egy csaj. Néz.... Majd (szerintem hasát fogva kacag)... Mivel: táska kibont, keres.... Meglel! Zacsi ki, belőle flopi.... Cipő le, zokni le! Kacag... csaj is és én is.... kicsit tragi-komikus. Ha nem velem történne, filmezném... :) Papucs fel, majd nadrág is felhúz. Indulás! HÁÁÁT.... bokáig érő vízben pár lépés...majd igyekszem úgy beülni a kocsiba, hogy ne legyen túl vizes.... LEHETETLENSÉG. Minden vizes! De sikerül! Kihúzom a kocsit, mire még jobban zuhog! Persze csak azért, mert még a bőröndöm kint várja, hogy befáradjon kocsimba. Betessékelem (bevágom a kocsi hátsó ülésére!) Mehetünk!
Papucs még rajtam, lábam vizes, persze most már felsőm is. Szemüvegemen alig látok át, mert a kocsiban nem tartok olyasmit amivel megtudnám törölni.
Cég fele párszor kocsimosás. És még váradon nincs kiépítve a csatorna rendszer.... ezzel vitatkoznék. Kutyafüle az itteni "el nem nyelt víz"-hez képest... Kb. 30 centis víz áll az úton. Ebből kaptam egy adagot, mikor mellettem elhajtott egy helyi buszjárat. Nem láttam semmit 3-4 m-ig. Ablaktörlő maxi sebességen.
Mire CÉG-nél bepakoltam a kocsiba a katalógusokat, ismét eláztam. Ezért mérgemben már át sem öltöztem, csak levettem a felsőm és rövid ujjúban jöttem haza.
Az az út sem volt felhőtlen. Szó szerint. Végig ömlött. Jó nagy dézsát béreltek odafent. Nem tudják, hogy krízisben nem pocsékoljuk a vizet. És a nyomást sem. Főleg, hogy felfedezték a gravitációt is, ami mindent elintézne már ehelyett. Persze az úton átfolyások. Ezért mikor előzni akartam, illetve előztem, kormányt úgy kell fogni, hogy hazaérve izomlázam lett. Habár ebben az előtte levő heti bébiszittelés is besegített. :) De legalább bebiztosítom a jövőbéli férjem-uram. :D Csak még várok rá vagy 16-18 évet...
Persze amire hazaértem, a határon már nem jött át a vihar felhő. Nem tudja, hogy már nincs határ...

Erről jut eszembe:
Székely és a felesége egy szekéren utaznak.
Egyszer csak nagy vihar támad. Tőlük 100 méterre lecsap a villám. Azt mondja a székely:
- No-no.
Megint lecsap a villám tőlük 50 méterre. Újra megszólal a székely:
- No-no!
Lecsap a villám ismét, agyoncsapja az asszonyt.
Mondja a székely:
- No, azért!

2010. július 10., szombat

Mi van új a Nap alatt?.... Minden!

Minden megváltozott egy szempillantás alatt. Az egész életem csak most kezdődik, eddig vegetáltam, illetve az emberek ezt úgy nevezik, hogy a gyerekkor. Ez most egész más. Valahogy már nem azok a gondok, mint voltak egy évvel ezelőtt. Akkor a diploma dolgozatom volt a legnagyobb gondom, meg hogy mit fogok csinálni egész nyáron. Most meg utazom. De nem ám nyaralás céljából, hanem a munkám végett. S ha nem fizikailag, akkor virtuálisan! :)

http://soferderomania.promotor.ro/Bridzsit

Elindult egy játék, s ha nem utaznék annyi ezer kilométert amúgy is, most nekivágtam egy pár kilométernek a számítógépemen keresztül. Utazom Frankfurtból Bukarestbe, aztán meg kitudja hova. Igen ám, de sok hosszú kilométernyi vezetés alatt sem ért ennyi "kár", mint ér a virtuális világban. Többe kerül ez a "kirándulás", mint kerülne az igazából. De ha megnyerem az autót, letesztelem! :) Ki tartana velem?

Másrészt viszont nagyon szeretek utazni. Mindenki kérdi, hogy nem nehéz a munkám? Hogy állandóan úton vagyok? Hogy annyit kell vezetnem egyedül? - De miért lenne nehéz? Tény, hogy fárasztó néha, főleg ha mennydörgő égiháborúval kell megvívjak. Nehéz a természettel szembeszállni! Nem tudom Don Quijoténak ez hogy ment?
Szóval az utazgatással nem is lenne sok baj, s azzal sem, hogy annyi emberrel beszélek oly sok helyről, ha minden úgy menne, mint az kellene. De tegnap pont nagyon felmérgelődtem, hisz ki fog várni egy nyavalyás árajánlatra hónapokat, s utána még a szállításra is? És aztán meg kérdik, hogy miért nem megy a piac? Na vajon?
Aki még nem tudná, s talán érdekli, annak elárulom, hogy ipar technikai elemeket forgalmazunk, kínálunk eladásra, illetve mérnöki segítség nyújtással is állunk mindenkinek szolgálatára, aki ezt igényli.
Ez lenne a munkát nagy vonalakban. Érdekesnek tűnik, meglátjuk hogy fog alakulni a jövőben. Sok helyről kaptam állás ajánlatot, viszont ebben láttam a jövőmet, azt, hogy ez nekem való lenne. Hisz aki ismer, az sem tudna elképzelni egy laborban, miközben 10 órákat kotyvasztok. Szóval lássuk, mi sül ki belőle?

Másrészt még a motoromat sem tudtam igazán megszeretgetni, hiszen alig vagyok itthon, s ha talán haza kódorgom, akkor sincs időm semmire. Jó ez a felnőtt lét, bár lehetne kicsit másabb. De hogy milyen? Hmm...

Például szívesen laknék külön. Bár tény, hogy a sok utazással, olyan mintha külön élnék. Szóval, mondjuk hogy ez kipipálva. Több időt töltenék sporttal. Hisz ennyi kocsiban töltés eléggé elnyom. Hátfájás -a sok vezetéstől, fejfájás -levegő hiány miatt, egyre gyarapodó túlsúly - mozgáshiány miatt....és még sorolhatnám. Szóval valamit kéne változtassak. Valami ötlet?

Ezen felül, ha mindez nem lenne elég, munkám többi része, illetve szabadidőm további idejét is a számítógép előtt töltöm. Bár nem önszántamból. Jegyzőkönyvek írása - amivel most is el vagyok maradva - cégek keresése, e-mailek elküldése.... mind-mind ezt eredményezi. De hát nem lehet minden fenékig tejföl, mert aztán mi lenne belőle? Mondjuk rakott krumpli...

Mindemellett mindenki "lakodalmaskodik" és gyereket vár. Azt hiszem ez is jelzi, hogy a környezetemmel együtt és baráti társaságommal én is felnőtt(lett)em. Kicsit bizarr, főleg ha bele gondolok, hogy mindjárt itt az augusztus... És eljön az az idő, hogy a negyed évszázadom töltöm a Földön, mint ÉN. Na de inkább ne szaladjuk ennyire előre! Inkább ma elmegyek az unokatestvérem lagzijára, akik már nagyjából 13 éve vannak együtt. Ideje lesz megpecsételni ezt az együtt létet!

Most viszont megyek vissza a kicsi opelemhez, hisz még csak Budapest fele járok és már megint kátyúba értem!