Kezdem „élvezni” az idei szesszióm...lassan én is elmondhatom róla, hogy nem csak szesszió, hanem stresszió. Eddig nem használtam ezt a megnevezést, mert nem mondhatom magam egy stresszes embernek...nem szeretem magam stresszelni, hisz minek? Nincs semmi értelme. Nos, mára ezt a feltételezésemet félre teszem, és stressziót kiáltok! Nem elég, hogy nem boldogulok a termikus áttételekkel, valami hőtan guta, még az a fránya hűtő-manó sem hagy nyugodtan.
A multkor felébredt, és azzal bosszantott, hogy olvadást idézett elő. Persze ahelyett hogy kétségbe estem volna, gyorsan megoldottuk a problémát édesapám segítségével. Most viszont azt a játékot játssza velem, hogy kiégette a kábelt, és az egész mindenséget, a konnektorral együtt. Reggel éreztem, hogy valami nem stimmel, mert nagyon meleg volt már az egész, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, így aztán megbosszulta magát. Igaz, hogy a csütörtöki vizsgámban szerepelnek a hűtőszekrények, de csak számításokban, és kevés elmélettel körítve... Most ott tartunk, hogy a manó elment és itt hagyta a hűtőt felügyelet nélkül. Minden kiolvadt, nem lehet használni. Ezért szólnom kellett valakinek, hogy segítsen megjavítani. Vissza is jelzett egy kedves barátom, hogy ő szívesen segít, majd munka után eljön, s megoldjuk a problémát. Persze ha már eljön önszántából, a saját idejét pazarolva ránk, hát egyúttal meghívtam ebédelni. Előszedtem valami pulykamellfilét és kínai kaját rittyentettem belőle. Persze mindemellett nem lehet tanulni is, szóval már csak a jó Isten segítségét kérhetem, hogy elég legyen a maradék idő az anyag megtanulásához... A manóval meg hamarosan számolunk! Mindjárt elérkezik az idő és megjön az ismerősöm s vele ellátjuk a baját!....nagyon remélem!!!
U.I.: Örök hála B. Lacinak, hogy segített megjavítani a hűtőt! És még az ebéd is jól sikerült...na, hát ha minden rendben, csak leülhetek végre tanulni, s reménykedhetem, hogy jutok valamire...és végül pihenés képp, e sok tanulás közepette, hallgassunk egy kis zenét!
