Oldalak

2010. október 17., vasárnap

Naivitás...

Az óvatosság és a bizalmatlanság jó dolog, csak óvatosnak és bizalmatlannak kell lenni velük szemben.

Pénteken Kecskemétre látogattam, pályavédőt kellett elvinnem. A pályavédők a munkám része, életem egyik kis darabja lett. Ezek a kis darabkák súlyos terhet jelentenek számomra, mivel több tonnát is nyomhat egy-egy ilyen burkolat. 
Barátaim "odaátról" mindig nagy boldogsággal fogadnak, hiszen ilyenkor teljesen kinyílhatunk, önmagunk lehetünk! Lehetünk Tigrisek és Óriásbébik, vagy csak lángokban élő szerelmes emberek, egyedüli szinglik vagy pillanatnyilag egyedül levő szerelmesek. Szerelmesek az életbe, a munkánkba, a párunkba vagy a gyermekeinkbe. Mi mindenben ott rejtőzik a szerelmünk. Csak ki kell tárjuk a szívünket.
És vajon hogy állunk a naivitásunkkal? Kik a rossz emberek? Kiket látunk jóknak vagy rosszaknak? Ha mindenkiben csak a jót látjuk, jó-e az nekünk? vagy talán épp  fordítva...ha mindenkivel szemben bizalmatlanok vagyunk? Akkor már nem is tudunk bízni? Vagy csak remélhetünk benne, hogy egy nap megleljük a békénket? 
A naivitás jó dolog, de csak egy szintig. Vannak pillanatok, amikor ki kell nyissuk a csipánkat, nem szabad mindenkiben megbízni. Nehezen lehet ezt megtanulni, s fájdalmas dolog is, de kell! Az ember társas lény, de egyben gondolkodó is. Ezért az embernek válogatnia kell, főleg azokban, akiket maga mellé enged. Magához közel, azokban, akikben megbízik. Hisz a bizalom az egyik legdrágább dolog. Ez azt jelenti, hogy az ember levetkőzik az előtt, akiben megbízik, kitárulkozik és védtelenné válik. Ezzel nem szabad visszaélni. Ezt tisztelni kell. Ám ha naivan olyan embernek nyílunk meg, akinek nem szabadna, vagy olyan embert fogadunk barátunknak, bizalmasunknak, aki nem értékeli a bennünk levő erőt, szeretetet vagy épp azt, hogy megnyílunk felé, súlyos lelki sebeket szerezhetünk és bizalmunk tárháza becsukódik. 
Nyitott szemmel, szeretettel kell barátokat találni. A jóhiszeműség nem bűn, de csak óvatosan szabad bánni vele, nehogy az ember sérüljön! Ezt ugyanúgy kell figyelembe vennünk magánéletünkben, mint a munkahelyünkön.
Ez azért jutott eszembe, mert az egyik munkatársnőm még nálam is naivabb és hiszi, hogy minden szép és jó. Persze én is naiv vagyok, szeretek megbízni az emberekben és hiszem, hogy az ember a jóra született és van választása a jó és a rossz felett. Csak sajnos van, hogy csalódnunk kell!