
Tegnap este unatkoztam s nem volt kivel várost-nézzek és forralt borozgassak, ezért aztán, miután a kicsi kocsim hótakarójától megszabadítottam, elindultam. Csak mentem, körbe-körbe. Azaz csak egyszer körbe a közeli utcákban. Láttam...hó csillogását...kémény magasra szálló füstjét a hideg tájban...dideregni a fát, sétáltatni vitt kutyust, emberkét, aki épp egy cigire gyújtott rá... Rettenetesen hideg volt, mégis, olyan jól esett sétálni, hogy azt is csak sokára vettem észre, hogy csontig fagytam. De feledtette velem az érzés, hogy karácsony jön, hogy csillog a hó, hogy szeretek és szeretnek és hogy boldog vagyok!

Boldog vagyok! Nem tudom miért, csak úgy van! Álmomban is nagyokat ugráltam és repültem, csak úgy szárnyaltam egyik háztetőről a másikra. És reggel emlékeztem rá. Nem először fordult elő, de ilyenkor mintha tényleg megtörténne. Olyan furcsa és fantasztikus érzés!
Megismerkedtem múltkorában egy aranyos nénikével...olyan mint egy nagymama, nagyon kis aranyos! És mivel legutóbb megígértem neki, hogy meglátogatom, péntek este fel is mentem hozzá egy rövid látogatás erejéig. Beszélgetésünket egy másik kis ismerőse szakította meg, akivel egy szempillantás alatt jóba lettünk. Milyen furcsa az emberi természet, vonzzuk a hozzánk hasonlókat. Ica nénitől lementem újdonsült barátnémhoz, aki felvilágosított az új lakásom várható költségeiről...és mindezek után beszélgetésbe torkollott a találka, miközben saját írásait osztotta meg velem.

Most pedig, levelezések közepette a munkahelyemen szárnyalgatok tovább, hogy minél jobb legyek... :) Persze januárban az első az lesz, hogy veszek egy magyar feltöltős kártyát, ha netalántán nem tudnék elindulni makacs kis jószágommal, fel tudjak hívni egy munkatársat, aki segíthet ilyen helyzetben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése