Egy kis idő kihagyásával újra nekimerészkedtem a blogírásnak...bár nem félszből nem írtam kicsiny "naplómba", hanem más problémák gördültek a billentyűzet és aprócskának nem mondható ujjacskáim közé...A problematikám fő helyén az időhiányom állt, másik pedig az internetem hiánya. E kettő keveredése már-már veszélyes műveletnek számít...Nem vagyok én mindig net közelbe, még akkor sem, ha sokan kételkednek benne, hogy így túlélem a nyarat...pedig nem nehezebb az effajta hiány, mint az, ha egy fontosnak tartott személy van távol tőled... Barátaim közül is kevesen vannak körülöttem, hisz kicsiny országunk akkora, hogy könnyebb lenne akárhova máshova eljutni...mintsem ODA. Az ő közelségük mindig felvidít, a kosárlabda kikapcsol és a motorozás öröme pedig feltölt. Ezek ötvözése tart életben a nyári semmittevésben, és várva az őszt, amikor is visszaáll minden a régi kerékvágásba. Remélem MINDEN, és nem csak az egyetem óráinak a sokasága, hanem a KEDVES emberek közelsége sem marad távol. Hisz fizikai távollátkor mindenki eltávolodik lelkileg is a másiktól és a visszarázódás időtartama megnövekszik. De lehet rajta segíteni! Csak akarni kell!
