Runaway train, never going back

"...Runaway train, never going back
Wrong way on a one-way track
Seems like I should be getting somewhere
Somehow Im neither here nor there

Runaway train, never coming back
Runaway train, tearing up the track
Runaway train, burning in my veins
I run away but it always seems the same..."

Futhattam volna a vonat után, de mindhiába, hisz ha az ember egyszer lekéste, nem vár be, mint nagyritkán teszi azt az autóbusz!

Nos, igen! Lekéstem ma a vonatom, ami haza vitt volna még éjfél előtt...nem mintha a herceg várt volna a bálon...nem, az majd szombaton(!), de örültem volna, ha e nagy rohanás közepette nyugodtan tölthettem volna pár percet szüleimmel. Hiába rohantam délután haza a vizsgámról, hogy gyorsan bepakoljak és készüljek el időben, de az autóbuszon utazni (vagy akármi mással) a városban, legyen az reggel vagy este, kész katasztrófa! A dugóknak se vége, se hossza! Úgyhogy már a buszon tudtam, hogy nem fogom elérni...Azért leszálltam, rohantam, gondoltam esetleg blattolok....de hiába való volt minden igyekezetem, a vonatnak már se híre, se hamva nem volt, mire odaértem... Maradna tehát a következő, ami este 8 körül van (tudom a pontos időt azért...), de végül édesanyám egyik munkatársa visz majd haza, valamikor éjjel... Szóval addig filmezek egyet vagy alszom....a lényeg hogy pihenek, hogy friss és üde legyek a 7végére!

Édesanyával már mindent el is terveztünk! Holnap reggel nekem fogorvos, meg amiket el kell intézni otthon, és délután irány Berettyó! Kellene venni valami szép "rongyot" mamimnak...hisz szombaton BÁLT rendeznek!

Ismét megyünk a farsangi bálba! Tavaly is olyan istenien éreztem magam! Kellemes egy olyan estély, ahol bécsi keringő szól, rendes zenére lehet táncolni (édesapával, vagy jobb esetben fel is kérnek...már ha a szabadon lévő úriemberek nem szégyenlősek...), és reggelig húzza a zenekar...s mégsem esküvő! :P Szóval minden percem a hétvégémnek alaposan meg van tervezve...azaz alaposan meg lett volna, ha elérem a vonatom... de azért reménykedem, hogy reggel fel fogok tudni kelni idejében...:D

Tanulságként meg annyi szólgáljon, hogy legközelebb ne utolsó percben induljak ki az állomásra! ;)

A holnapban rejlő bizonyosság...

Egy kis pihi...
Mikor meghallgatom ezt a számot, egyszerűen kiráz a hideg!


Böngésztem a bloggok között és ráakadtam az egyiknél...fantasztikus ahogy eléneklik ezt a számot. Miközben a hátamon végig fut a hideg, minden féle érzés kavarog bennem... a szövege elgondolkodtató, sokmindent megkérdőjelez bennem, ha csak dec. 5.-re visszaemlékezem.... s mégis, imádom! Akárhányszor képes vagyok végighallgatni, s csak úgy ülni...
Közösen énekelték: Adriana, Balázs Fecó, Bíró Eszter, Bródy János, Charlie, Cipő, Csipa, Hegyi Barbara, Behumi Dóri, Kozma Orsi, Váczi Eszter, Keresztes Ildikó, Miklósa Erika, Novák Péter, Oláh Ibolya, Oroszlán Szonja, Pajor Tamás, Palya Bea, Péter Szabó Szilvia, Roy, Rúzsa Magdolna, Somló Tamás, Sub Bass Monster, Szikora Róbert, Szolnoki Péter, Sztevanovity Zorán, Szulák Andrea, Yorgos, Zséda.
Köszönöm nektek!

Stresszió!!!

Kezdem „élvezni” az idei szesszióm...lassan én is elmondhatom róla, hogy nem csak szesszió, hanem stresszió. Eddig nem használtam ezt a megnevezést, mert nem mondhatom magam egy stresszes embernek...nem szeretem magam stresszelni, hisz minek? Nincs semmi értelme. Nos, mára ezt a feltételezésemet félre teszem, és stressziót kiáltok! Nem elég, hogy nem boldogulok a termikus áttételekkel, valami hőtan guta, még az a fránya hűtő-manó sem hagy nyugodtan. A multkor felébredt, és azzal bosszantott, hogy olvadást idézett elő. Persze ahelyett hogy kétségbe estem volna, gyorsan megoldottuk a problémát édesapám segítségével. Most viszont azt a játékot játssza velem, hogy kiégette a kábelt, és az egész mindenséget, a konnektorral együtt. Reggel éreztem, hogy valami nem stimmel, mert nagyon meleg volt már az egész, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, így aztán megbosszulta magát. Igaz, hogy a csütörtöki vizsgámban szerepelnek a hűtőszekrények, de csak számításokban, és kevés elmélettel körítve... Most ott tartunk, hogy a manó elment és itt hagyta a hűtőt felügyelet nélkül. Minden kiolvadt, nem lehet használni. Ezért szólnom kellett valakinek, hogy segítsen megjavítani. Vissza is jelzett egy kedves barátom, hogy ő szívesen segít, majd munka után eljön, s megoldjuk a problémát. Persze ha már eljön önszántából, a saját idejét pazarolva ránk, hát egyúttal meghívtam ebédelni. Előszedtem valami pulykamellfilét és kínai kaját rittyentettem belőle. Persze mindemellett nem lehet tanulni is, szóval már csak a jó Isten segítségét kérhetem, hogy elég legyen a maradék idő az anyag megtanulásához... A manóval meg hamarosan számolunk! Mindjárt elérkezik az idő és megjön az ismerősöm s vele ellátjuk a baját!....nagyon remélem!!!

U.I.: Örök hála B. Lacinak, hogy segített megjavítani a hűtőt! És még az ebéd is jól sikerült...na, hát ha minden rendben, csak leülhetek végre tanulni, s reménykedhetem, hogy jutok valamire...és végül pihenés képp, e sok tanulás közepette, hallgassunk egy kis zenét!

"Szabadidő" sportok

Ködös reggelre ébredt Kolozsvár 19.-én. Egy pici szoba rejtekében már két hete álmodozik egy kisleány, hogy korcsolyázni fog menni. Megtervezi minden egyes alkalommal, összekiabálja a barátokat és el mennek. Ez a leány az én személyem lenne, aki már nagyon régóta áhítozik egy pár óra önfeledt korcsolyázásról.

Első alkalommal, el is jutottunk a korcsolya pályáig, ahol több mint fél óra várakozást követően hangzik a mondat: „a 39-es és a 44-es méretek elfogytak!” Persze az illetőnek, akivel várakozásba elegyedtem, 44-es korcsolya kellett volna, nekem szerencsére volt, de ez akkor csöppet sem vidított fel. Mit volt, mit nem tenni, tovább álltunk, megbeszélve, hogy majd másnap bepótoljuk...de a másnap eljövén, s ekkor már mindketten foglaltak voltunk, hisz van az a fránya pár hét, mikor vizsgák tömkelege várakozik a naptárban, arra hogy vizsgázni rohanjunk önfeledten amikor elérkezik az idő...szóval maradt a tanulás az aznapi korizás helyett. Hát túl éli az ember, főleg akkor ha legalább kosarazni eljut...

Második alkalom...ismét megtervezésre került a hőn áhított randevú a jéggel, barátok összecsődítése ismét letudva, ám a hidegnek sem mondhatott ködös nap után, esőre állt az idő! Engem persze nem tántorít el az a pár csepp víz formájában eső molekula, ezért aztán felöltözve, korit bedobva táskába pattanok fel a buszra, hogy nehogy lekéssem a megbeszélt időpontot. Időponttal semmi gond, viszont a vaskapu ajtaján egy díszesnek sem mondható lakat éktelenkedett....Ez egyikünknek sem tűnt jónak, ő egyedül csüngött a kapun, én meg miatta nem tudtam bemenni a pályára. Szomorkodva tehát tovább ballagtam és felhívtam ismerőseimet, hogy nincs értelme jönni, nincs hova...Jött a visszafele út nagy szomorúan, s buszra felszállva eszembe jutott az ötlet! Ha már nincs korcsolya ma, majd jövő héten! Vagy Kolozsvárott, vagy Váradon...annak függvényében, hogy épp hol leszek! Csak összejön már valamikor....

Na de azért hogy a bánat teljesen ne egyen meg, hazaérkezvén nekiálltam egy kis aerobiknak, hátha az felébreszt és utána újult erővel nekifogok majd a tanulásnak...de inkább majd holnap reggel...mert ugyebár nem kell elkapkodni semmit sem...főleg a tanulást....

Mindennek eredményeképp egy kellemes napot tudhattam magaménak, a fölösleges buszozáson kívül, hiszen aludhattam egy jót reggel, azaz jó lett volna, ha nem a szomszéd fúrása ébreszt fel hajnalok hajnalán...kb. 9 óra körül...Na, de nincs olyan szesszió, hogy a kedves szomszédok ne fúrnának, faragnának valamit...ez már-már hozzátartozik, s nem is tudnánk felhőtlen tanulni e zaj nélkül! Visszatérve a felkelést követően, a lakótársnőm azzal fogad, hogy elromlott a hűtő! A másik dolog szesszióban, hogy ami elromlik, az mindig ilyenkor romlik el, és mivel 4 lány lakik itt, mindent én javítok...már amit megtanultam e 4 év alatt...szóval gyorsan telefon papusnak, mi tévő legyek? Utasítás megadva, aztán ezek teljesítve, s hűtő megy! Remélem menni is fog még egy darabig....szóval mindezek után, olyan 11 után reggelizhettem is és 12 körül, nagy szerencsémre, nekiülhettem tanulni. Persze csak amennyit lehet egy szombati napon...mivel a szobám elég gyatra állapotba került ősz óta, idejét láttam egy kis „lakásfelújításnak” , azaz szobafelújításnak... Szóval jöhetett az olló, a régi naptárak, meg egy kis ragasztó. Naptárból képek kivágva fel a falra, s egyből jobban lehet(ne) tanulni a szobában...mert ugyebár nem elhanyagolható a lelkiállapot, s azt nagyban határozzák meg a környezeti ráhatások, meg miegymás... Szóval szoba is letudva...már csak porszívózni kéne, de arra lusta vagyok...azaz míg előszedem s összerakom...inkább a seprű... így könnyebb! Nos, már rend van a szobámba, lehet tanulni! Egy kis tanulás után, jöhet az ebéd, aztán hogy nehogy időt pocsékoljunk, indulás előtt (a fölös koris-buszozás) még egy kis tanulás... legalább a pedát befejeztem. Mert hogy ne legyen könnyű szesszióm, még tanítanom is kell. És fikarcnyit sem olyan könnyű készülni egy órára, mint ahogyan azt én képzeltem...főleg nem tanítani...na de, legalább lesz egy fölös diplomám, amivel amúgy sem tudom mit fogok kezdeni, mert hát nem azért végzem a mérnökit, hogy tanítással a harmadát keressem... De a lényeg hogy meglesz! Már csak a vizsga tanítás és kész! Mellesleg élvezem, csak sok időt vesz igénybe, amiből egyre kevesebb van.... Szóval mindezek után jött a plusz buszozás, aztán a kívánt aerobik, és most kéne neki üljek frissült erővel tanulni! Na de az, hogy én ezt mind megírtam, nagy erőfeszítést vett igénybe...szóval azt hiszem holnap folytatom a tanulást. Ez még belefér! És reménykedem, hogy korcsolyázni is eljutok még az idén, hogy a síelésről ne is beszéljünk! Hát, álmodozni jó dolog...mihez is kezdenénk nélküle! Mindenkinek szép álmodozást! Reméljük valóra válik! ;)

Szilveszteri Úri-Muri

Hogyan is telhet el egy szilveszteri „buli”? Hát nem egy jó példa rá, de nekem már több éve „beválik”....szóval mi is kell hozzá?....kell hozzá egy nagy család! Velük kimegyünk a központba, pezsgőt bontunk és iszunk! Jah, s a „csudálatos” tűzijáték elengedhetetlen! Aztán séta haza fele, hogy a magyar szilvesztert együtt köszöntsük nagyimmal...ez általában nem jön össze, és hiába is hívnám telefonon, hogy pont éjfélkor kívánjak neki Boldog új évet, nem lehet, mert nem hallja meg! Miért is? Merthát hiába vettünk neki hallókészüléket, hogy jobban halljon, ő nem szereti. És mit mondd erre? Hogy azért nem használja, mert idegesíti, hogy sokat hall vele! Dehát nem az lenne a lényeg? Szóval mondtam neki, hogy legalább a tévénézés közben használja, hogy ne kelljen a tévének búgnia, de hát nem! Ezért nem hallja, ha telefonálok neki éjjel...merthát a magyar himnuszt felállva, maximumon kell hallgatni, és közben a sírástól nem hogy nem hall, de nem is figyel semmire...úgy koncentrál, mintha még nem is látott volna ilyesmit....pedig ez évről évre ismétlődik! ;)
Folytatásképp mi is lehet jobb, mint szilveszter éjjel Irígy Hónalj Mirigyet nézni tévében...mert még ha élőben lehetne ezt tenni! Aztán azt is meg kell unni, és jöhet a legjobb! A szilveszter éjjeli alvás! :D Tökéletesen át lehet aludni egy szilvesztert...mit nekem buli? Az igazság, hogy rossz bele gondolni, hogy bulizni KELL. Nem akkor bulizik az ember ha kedve van hozzá? Nos nekem is lett volna kedvem, hívtak is, de csak egy helyre mentem volna szívesen, de az oda vezető út hosszú, és valahogy mindig lekések az arra induló vonatról....általában az időzítéssel van gond...meg persze a „fényévtávolságokkal”... A többi helyen meg tudtam, hogy úgy sem érezném jól magam, s akkor minek elmenni? Lehet rosszul gondolom, sőt! Mindenki azt mondja, hogy ne legyek már ilyen bamba! De hát ha ez jól esik...;)…Sebaj! Jövőre! .... Ezt általában minden évben megfogadom...de azt mondják, hogy lesz jobb is, csak legyünk türelmünk kivárni...nekem eddig rengeteg türelmem volt...mostmár lehetne valami jobb is...vagy tévednék?