Várad-Kolozsvár/Kolozsvár-Várad

- Ez megy már 5 éve, s mikor manapság belegondolok, hogy ennek hamarosan vége, beleborzongok! Jóformán megijedve veszem tudomásul, hogy "felnőttem", s két lábra kellene állnom (ha eddig még nem tettem volna meg), s olyan dolgokat kell majd terveznem, vagy "alkotnom" amiktől ember életek függhetnek...persze ennek van lightosabb formája is...:)
Vakáció után furcsa volt vissza jönnöm, hiszen új barátaimat épp most kezdeném még jobban megismerni, s egyből elválnak útjaink...de ennek elkerülése érdekében, a hétvége folyamán megint otthon teremtem. :) Kis meglepetés, majd öröm! Ez jó! :) Hülyülés tetőfokon,mosolypróba...(az mindig okés...:) ), forraltbor, korizás, és még amit el lehet képzelni! Két nap felhőtlen kacagás...majd ismét vissza. Kolozsvár, itteni barátok, akik általában elvannak maguknak, igaz néha itt is kijárunk, de mivel szesszió közeledik, s nem személyvonaton, hanem inkább a gyorssal, ezért aztán senki sem ér rá tengni-lengni... Furcsa minden, a barátok itt is hiányozni fognak...milyen jókat szórakoztunk együtt a King-ben, az After8-ben, a kocsmázások (már amennyit én kijártam...:P ), a kosár meccsek...sokszor szeszióban tanulás helyett is kint lógtunk a parkban, s órákon keresztül csak "kosáresőt" játszottunk... Vajon ennek mindnek vége lesz? Marad belőle a jövőnek is, vagy az egészet magának akarja majd a múlt mohó marka? De én nem adom! Nem adom a barátaim, az életem! Hisz ez is az enyém! Kell nekem! Ez is, Kolozsvár, s az is, Nagyvárad...Hisz itt ITTHON vagyok, ott meg OTTHON...mikor hogy, de a HON, az benne van, s ebben van a lényeg, s a lényed! Ez is, az is. Nem mohóság, csak a létem, s nem engedem. Hiányozni fog itt minden, de Várad a váram...hogy utáltam Kolozsvárt a legelején...én nem is akartam idejönni...s tessék! mi lett belőle? Mindig ez a vége! Aminek fancsali képpel állsz hozzá, mindig tuti dolog lesz belőle! S milyen szép dolgok is ezek... De otthon is vár az életem... Milyen egy szkizofrén állapot... a Piramis énekelte, ha volna két életem... hát nekem van! :) S csak a baj van vele...:) hisz ha egyik a tied, a másik szabad? vagy ha egyik szabad, a másik a tied? huhhha.... Nem, mindkettő az enyém...s mindkettő egy! :)
Váradon nőttem fel, de mégis Kolozsváron... itt megtanultam főzni, takarítani, szobát festeni, krumplit cipelni emeletre...szekrényt elkapni (ezt páran tudják, hogy mire értem), s élni!A lényeg, megszoktam önállóan dönteni ...hisz mikor haza megyek, ismét 16-nak érzem magam, mindent a számba rágnak: "vigyázz magadra!" - hallatszik minden 2 másodpercben, mint mikor az emberke még 2 éves, s kiengedik biciklizni a kisutcába... khmm..... Önálló élet után, nehéz lesz vissza szokni "anyuci pici életébe", s mindig ezt hallani...de majd leszoktatjuk róla... :)
Utolsó élményem, mielőtt haza mentem volna múlt héten Váradra, hogy épp a maradék beiglit akartam felvágni, amit még én sütöttem karácsonyra, s ahogy próbálom a kést belevágni, reccs....eltört... beletört a kés nyele a beiglibe... jó kis tészta... pedig nem is volt kemény... :)
A másik pedig, mivel szombaton vizsgáról rohantam haza...a szó legszorosabb értelmében, bevágódok egy fiatal taxishoz, hogy van 10 percem, hogy eljuttasson az állomásra! természetesen ilyenkor minden jelzőlámpa piros, minden gyalogátkelőn lelépnek, s még apróm sem volt... Oda adom az 50-est, s nem tud vissza adni 5 lejig... Mondom neki, ha gondolja, van 3 lejem...ha jó? Hát szegény, mit tehetett volna? Természetesen elfogadta, mivel már fél lábbal kiszálltam, s neki másképp nem lett volna jó...a lényeg, hogy így kell féláron taxizni... S a csúcspontja a történetnek...késett a vonat fél órát! :) Szóval még várhattam is... :)) de ami tényleg lényeg! hazaértem estére, s kimehettünk korizni, és utána forralt borozni, meg pizzázni...
Most pedig tanulok pár napot, s talán megint megyek majd haza! De nem csak a kedves miatt, meg a barátok miatt, hanem a kis nagyikám miatt is, akit végül kb 2 hét múlva műtenek, s megyek lelket önteni bele...viszek egy jó nagy tölcsért...:) De biztos minden rendben lesz! Másképp nem lehet! :)

Úri Muri!

Békés álmainkban ne csalódjunk soha
Oltalmazzon minket angyalok mosolya
Lelkünkben béke és szeretet virítson
Düh és gaz álnokság meg ne szomorítson
Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk
Gazdagság kísérje minden vidám léptünk
Útjaink vigyenek igaz célunk felé
Jövendőnk munkája ne váljon kereszté
Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod
Veled lehessek amikor csak akarod
Egymásra találjon most minden kereső
Társával éljen minden egymást szerető.

Eltelt idők néznek ismét vissza, s mosolyunk már a jövő hagyatéka...huhh, elkapott az ihlet, de most inkább nem ezzel folytatnám, hanem csak írnék pár sort, hiszen már-már mondhatni hogy hiányzott ez a tevékenység...hanyagoltam az elmúlt időben, időhiány miatt, ami igaz most is fenn áll, de...rúgja meg a ló...
A szilveszteri buli volt a csúcspontja a vakációnak, ám addig is sok mindent végig próbáltunk. Szó van itt a hajnalig taró bulizásról, az esti korcsolyázásról, az ezt követő forralt-borozgatásról és a kártyajáték tudásom is bővült egy leheletnyit...
Mielőtt haza mentem volna vakációra szervezni kezdtem a szilveszterem, ami nagyjából majdnem egy Taizés útból állt volna....Szuper!-mondtam magamban, s már kigondoltam, hogy mit pakolok be, mi újdonságokat fogok megnézni a már ismert városokban, s hogy, hogy fogom elintézni az egyetemen a pár nap késésemet... Ámde! S itt megakadtam, hiszen nagyim műtétje gőzerővel közeledik, s azért egy ilyen út nem 2 fillér, s mindent latba vetve, úgy döntöttem, hogy halasztjuk a kiruccanást... Nem másztam meg a Notre Dame-ot Párizsba, Amszterdámba nem szívtam füvet és főleg nem szilvesztereztem Brüsszelbe! Nem koccintottam vadidegenekkel, hanem ennél sokkal jobb történt! Nem voltam idegen városban, idegen emberekkel, hanem a barátaimmal töltöttem az év utolsó, s az újév legelső napját! Ennél nem kell több! Nekem nem! Jobban nem is dönthettem volna! S még a Székely Himnuszt is elhúzták nekem! Amit köszönök Zolmánnak!


Ezer éve nem éreztem ilyen jól magam szilveszterkor, s nagyon boldog vagyok, hogy új barátokra is szert tettem! Megtanultunk együtt még jobban korcsolyázni, pókerezni, s ami a legfontosabb: még többet nevetni! :)
Karácsony a családdal, karácsony másnapja a barátokkal! így az igazi... Új klubb nyílt váradon, illetve nem is nyílt, hisz már létezett, de román helyből, magyarrá alakították....élő zenével, néha Dj.-vel, ami nem mindig nyeri el tetszésünket, s jóbarátokkal találkozhat itt az ember. Pechünkre a hegedűsünk, Lőrinc, szilveszter előtt balesetet szenvedett, így a legjobb része a zenekarnak hiányzott...mindig ő pezsdíti fel úgy igazán a hangulatot... A Magyar Táncokat Isten igazából Lőrinc húzza el a legszebben! :) Karácsonyi bulin ezt be is bizonyította! Köszönet neki ezért!
Utolsó bulim is ott töltöttem, vasárnap hajnalig roptuk, mikor is kb. 5-re haza is értem, s délután utazhattam álmosan, de csak a jóleső fáradság miatt, ami minden pénzt megér! Most várom hogy legyen pár nap szabadnapom, hogy hazamehessek egy jót bulizni, s a kedves barátokkal ismét jól érezzem magam! :)