2007. március 27., kedd

Vannak dolgok, amik sosem változnak!

A náci megszállás évfordulója volt március 19-én...1944 március 19-én Hitler ugyanis cselhez folyamodva, fontos tárgyalásokra hívta meg Horthyt és kíséretét Klessheimbe.

E látogatás időtartama alatt a kormányzó és kísérete a külvilágtól elzárva találta magát, mialatt hazautazásukat különféle ürügyekkel (légiriadó, elsötétítés) halogatták.

Akit érdekel, itt olvashat róla, mert én csak e rövidfilmet szeretném veletek megosztani. Szerintem épp elég önmagában és szomorú, hogy ennyi idő elteltével, mondhatni semmi sem változott.

Nincsenek megjegyzések:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Szívem szava:

“Sohasem vagyunk sebezhetőbbek, mint amikor bízunk valakiben – de paradox módon, ha nem tudunk bízni, nem találhatunk sem szeretetet, sem boldogságot.”
(Walter Anderson)

Egy ember fuldoklott a tengerben.

Arra ment egy hajó, és azt mondták neki:
“Nem kell egy kis segítség?”

Ő azt válaszolta: “Nem, köszönöm. Isten majd megment.”

Aztán arra ment egy másik hajó. Azt mondták:
“Nem kell egy kis segítség?”

És azt mondta megint, “Nem, köszönöm. Isten majd megment.”

Később aztán megfulladt, és a Mennyországba került.

Azt kérdezte, “Istenem, miért nem mentettél meg?”

Isten azt felelte, “Két nagy hajót is küldtem érted, te bolond.”

(A boldogság nyomában / The Pursuit of Happyness)

Azt állítom,hogy fontos az érzelmek kimondása.Vajon erre nem lehet ráfázni?Dehogynem lehet,ha valaki nem az adott helyzetben és adott pillanatban mondja ki.Ebben a világban,sajnos,nagyon sokszor nem lehet őszintén kommunikálni,nem lehet őszintén elmondani,hogy egy adott helyzetben mit érzek,mit gondolok Ha valaki ennek ellenére mégis megteszi,vagyis a nem megfelelő helyzetben és pillanatban őszinte,akkor nagyon sokszor hülyének fogják nézni és kihasználják.A külvilágban tehát nagyon sokszor nem lehet a pozitív emberi értékek szerinti funkcionálni.Nem lehet. - Csernus

Figyelj rám egy kicsit
s ne bújj előlem el,
ilyenkor önmagad
elől is rejtezel.

Vedd észre, hogy: vagyok.
Vedd észre s adj jelet.
Beszélj - vagy legalább
rebbenjen a szemed.

Érezd meg, hogy nekünk
nem nyugtató a csönd,
fölgyűlik, mint a sár,
s mindkettőnket elönt.

Közöld magaddal is,
mitől engem kimélsz,
szólalj meg akkor is,
ha ellenem beszélsz,

ne bújj előlem el,
figyelj rám egy kicsit,
mondj, súgj, ints vagy jelezz
valamit, valamit

Otthonom lettél

Görbedt-hátú kín után lobog
futtában kegyelem-kötél,
patája már félsz-ritmust dobol -
mint űzött vad, oly eltökélt.
Csend száll alá - áldott némaság -
ünneplőt ölt lassan léha nyár.

Éltembe lopóztál nesztelen,
s elhagytak üres perceim,
helyükben a végtelen terem,
mögöttük élet rejtezik.
Azóta tud ölelni az éj,
mint lüktető szerelem-karéj.

Két tenyered zárójelében
égő mondatfoszlány vagyok.
Lelkem felhasadt, zord telére
illatos, új tavasz hajol,
s didergünk e pokolban ketten -
otthonom lettél idegenben.

füledbe suttogom
a mai éjszaka
ezer neszét:
tücsköket, szúnyogot,
tintaszín kölyöklepkét
orrod elé terelem
a frissen vágott
fű illatát,
szádhoz ízeket,
miket neked gyümölcsöznek
terhesen a fák,
fehét fényeket:
ezek odafenn a csillagok,
bennük még láthatod
az ezeréves tegnapot,
s a hajnalban velünk
nyújtóznak reggelek
és sorban álló holnapok

"Megfordulok,- de merre menjek?
Hiszen Te nem vagy már sehol!
Soha, sehol már meg nem lellek,
s mindig itt leszel valahol. "
(Váci)

Ha elment messze a kedvesed
És elrontotta a kedvedet, mondd:
Love
Ha egyszer mégis visszajön
S a szerelem újra rád köszön, mondd:
Love

...És többé nem fogod a kezem,
Amikor elfog a félelem,
Hogy sok harcban kevés az értelem,
Az erőm túl gyorsan fogy el...
Pedig én úgy szerettelek...

Szeretnék egy mondatot
tolladba diktálni,
hogy írd meg, zárd le
és címezd meg nekem.
Szeretnék egy szót
a nyelvedre helyezni,
hogy ízlelgesd, mondd ki,
mentsd meg az életem.

Zárd szívem érc-kebledbe, de szegény
Hadd váltsa ki akkor barátomét;
Bárki engem, őt hadd őrizzem én:
Így véd zárkám attól, hogy durva légy:

De az leszel; mert, ha magadba zársz,
Rabod e szív, s mind, kit benne találsz.

'Shakespeare'

Ti röhögtök rajtam,

mert más vagyok!

Én röhögök rajtatok,

mert mind egyformák vagytok!

Bikers Prayer
Biker Angel be my guide
As I climb upon my scoot to ride
Let your halo light the way
And keep me safe from harm today
Let your wings provide me wind and air
And send it coursing through my hair
Find me a peaceful sunny place
And let it shine upon my face
Keep the clouds and rain at bay
And keep me dry throughout the day
Watch over my brothers who ride with me
Keep them safe and close to thee
Keep my wheels upon the ground
So I`ll return here safe and sound
But should disaster be my fate
Guide me through to Heaven`s gate
If I must join my fallen brethren
Please show me the way to Biker Heaven

- Tudsz játszani?

- Tudok.

- És szeretsz is?

- És szeretlek is.

/Fodor Ákos/

Wislawa Szymborska - A három legfurcsább szó

Ha kimondom azt a szót, Jövő,
első szótagja máris a múltba szökik.

Ha kimondom azt a szót, Csend,
le is rombolom.

Ha kimondom azt a szót, Semmi,
létrehozok valamit, minek egyetlen
nemlétben sem jut hely.

Szerelem:
Hát mi? Mi, emberek, hogy élünk?
Mit tervez az idő velünk?
Kínokban születünk, remélünk,
küzdünk, teremtünk, szenvedünk,

Formáljuk egymást és magunkat,
míg életünk csúcsponton áll,
Aztán hanyatlunk, elöregszünk,
s ránk tör az egyéni halál.

És így a pusztulás jegyében telik
mindnyájunk élete,
De vigaszul és menedékül
a szerelmet kapjuk vele,

Az édes, alkotó szerelmet,
mely elborít és oda hat,
Hogy noha sírba hull az ember,
valahogy mégis megmarad,

Valahogy mégiscsak tovább él...
Ölére vonja őt a föld,
De fia, fent, egy másik ölben
szerelmet ízlel és gyönyört.

Szent az ölelkezés. Nagy és szent.
Két szem, ha egymásba merül,
Egy gyermekszem nyílik meg akkor,
s ragyog legyőzhetetlenül.

Szent az ölelkezés. Nagy és szent.
Két test, ha egymásra talált,
Az öröklét jelent meg ottan,
hogy megfékezze a halált.

(Székely János marosvásárhelyi költő versrészlete 1962-ből, Szerelem, Noran 2006)

“El kell engedned a múltad, hogy lehessen jövőd.”

Szijártó Péter: Nő

van amikor a másik szobába vonul,
van amikor úgy sír, hogy kívül nevet
van amikor örömében könnyezik,
van amikor eltitkolja, hogy szeret
van, hogy csak érted él, és tudod,
hogy halni is érted fog
van, hogy nem viseled el,
de van, hogy imádod ha nyafog
könnyű ruhákban jár,
s neked örök rejtély marad
van, hogy egy nő csak puha vászon,
test, meztelen darab mennyi égő virág között
van, hogy csak egyet mentenél
van, hogy pokolra jutsz miattuk,
s szíved a tűzbe ér
van, hogy aranyban látod,
van, hogy egyiptom barna
s reméled, hogy lesz olyan fehér,
mint egy papíralma
van, hogy igent mond,
van, hogy csak a fejét rázza
van, hogy többet mondana rólad egy igaz nő álma
van, hogy bejön a szobádba,
van, hogy kifesti az életed
és tudom, hogy olyan is van,
hogy együtt nem lehet

"Mit az emberek így hívnak: szerelem,
nem azt adom én neked,
de az áhítatot, mit rejt a szívem,
s mi megindítaná az eget -
a lepke vágyát a csillag után,
fényszomjat, mit érez az éj,
vágyat, mely a lét sötét kapuján
kiröppen az ég felé."

“A szeretet láng, mely melegít,
fény, mely világít,
mágnes, mely vonz,
illat, mely felüdít,
pohár, mely felvidít,
hegy, mely meg nem rendül,
s mosoly, mely napvilágra hoz elrejtett dolgokat.”

Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze.

Senki nem gyújt gyertyát azért, hogy aztán az ajtó mögé zárja: a fény célja, hogy még több fényt gyűjtsön maga köré, hogy felnyissa a szemeket, hogy megmutassa a körülötte rejtőző csodákat. Senki sem áldozza föl azt, ami számára a legfontosabb: a szeretetet. Paulo Coelho

Ki nem lelt mennyet idelenn,
Az ott fenn sem talál –
A szomszédságban angyalok,
Költözzünk bárhová.

CSAK EGYSZER AZ IGAZI

Van, hogy megérzünk,
Hogy átérzünk,
S van, hogy érzünk:
Örömöt,
Bánatot,
Haragot,
S még ki tudja mennyi
Furcsa,
Megfoghatatlan,
Közhelyes dolgot.
De van egy érzés,
Mely mindenek feletti,
Oly különleges,
Oly csodás,
Pedig egyszerűen…
Csak más.
Észrevétlenül,
Angyalok szárnyán érkezik,
S marad,
Hogy érezd!
Egyszer.
Igazán.
A perzselő,
Égető,
Vággyal fűtött,
Vad szenvedély
Valódi ízét.
Mikor nem létezik
Sem idő,
Sem távolság,
Sem más,
Csak Ő.
Mikor benned él,
Ébred és alszik el,
Veled álmodik.
Mikor megérinted bőröd,
S ő beleremeg.
Mikor hajadba túrsz,
S az övébe gabalyodsz.
Mikor tükörbe nézel,
S könnyei mossák arcodat.
Mikor lehunyod szemed,
S csak őt látod.
Jöhet hurrikán,
Tomboló jégvihar,
Mellette mindig lángolsz.
Jöhetnek óceánok háborgó hullámai,
Mellette mindig lélegzel.
Jöhet földrengés,
S vulkánokból kitörő,
Forró láva,
Vele mindig repülsz,
Felhők felett tovaszállsz.
Jöhet örök sötétség,
Ő mindig ragyog neked.
Jöhetnek félelemmel teli,
Álmatlan éjszakák,
Ölelő karjai mindig vigyáznak rád.
Felriadhatsz rémálmodból,
Szíve dobbanása mindig megnyugtat.
Próbára tehetik hűséged,
Ő mindig kitart melletted,
Hisz bízik benned.
Bilincsbe verhetnek,
Bezárhatnak,
Mellette mindig szabadon élhetsz.
Megkínozhatnak,
Ő mindig ápolja sebeidet,
S feledteti fájdalmadat.
Meghalhatsz,
Ő a végső utazáson is veled tart majd.
Az érzés,
Mit úgy hívunk:
Szerelem.
Csak egyszer jön,
Egyszer érezheted,
De mindörökké a tiéd lehet.
Fedezd fel,
S ne engedj el soha.

Boldogtalanságod nem csak belső lényedet és környezetedet szennyezi be, de az emberiség kollektív pszichéjét is, amelynek elválaszthatatlan része vagy. Nincs az emberen kívül más életforma bolygónkon, amely negativitásával, kegyetlenségével mérgezné az őt tápláló Földet.
(Eckhart Tolle)

A világ olyan mint egy tükör, látod? Mosolyogsz, és a barátaid visszamosolyognak.

Kritikusan Más és Mégis Ugyanolyan

Oldalak