Vannak dolgok, amik sosem változnak!

A náci megszállás évfordulója volt március 19-én...1944 március 19-én Hitler ugyanis cselhez folyamodva, fontos tárgyalásokra hívta meg Horthyt és kíséretét Klessheimbe.

E látogatás időtartama alatt a kormányzó és kísérete a külvilágtól elzárva találta magát, mialatt hazautazásukat különféle ürügyekkel (légiriadó, elsötétítés) halogatták.

Akit érdekel, itt olvashat róla, mert én csak e rövidfilmet szeretném veletek megosztani. Szerintem épp elég önmagában és szomorú, hogy ennyi idő elteltével, mondhatni semmi sem változott.

Trainskaters, avagy Görkorival Romániában!

Elhatározta 3 fiatal srác, Májer Ádám, Hegyeli Hunor, Demeter Zsolt, hogy belevágnak egy 1000 km-es túrába, és nem mással, mint görkorcsolyával! Hozzájuk csatlakozott még Nagy Szidónia-Adél, bár ő a biciklire esküszik, de nem hagyja magát! Itt is felbukkan az a közmondás, hogy Három a Magyar Igazság, és Egy a Ráadás! :)

"A rendezvényünk fő célja felhívni az emberek figyelmét egy egészségesebb életmódra és arra, hogy mennyire előrehaladott a globális felmelegedés, ami nem jó az embernek. Egy ilyen meleg tél után muszáj ráébredni az embereknek, hogy nem jó az amit csinálnak nap mint nap a környezetszennyezés terén. Mindezek mellett még az a célunk, hogy bekerüljünk a Guiness Rekordok könyvébe."-mondta Döme, az egésznek a főszervezője, aki V. éves egyetemista, Környezetvédelem szakon a nagyváradi egyetemen.

Az útvonal: Nagyvárad (0 km) – Élesd – Kolozsvár – Torda – Marosvásárhely – Szegesvár – Brassó – Szentgyörgy – Csíkszereda – Székelyudvarhely- Kolozsvár – Zilah – Margitta – Székelyhíd – Nagyvárad(1016 km)

Tegnap előtt indult a csapat és tegnap este elérték Kolozsvárt, de az eddigi időjárás (3 és 7 fok között ingázott) nem épp a legkedvezőbb számukra. Szorítsunk hát nekik, hogy sikerüljön tervük, és bár az idő egyelőre nem épp a legkedvezőbb, reméljük, hogy az elkövetkező napokban, jobb időt fognak ki. Száraz aszfaltot fiúk! És ne adjátok fel!

TranSkaters…for a healthy life

“Nu facem figuri! Noi facem performaţă”, spun tinerii, aproape în cor. Entuziaşti, rebeli şi împătimiţi ai sporturilor extreme, trei studenţi orădeni vor colinda ţara pe role, la propriu.

Demeter Zsolt, Majer Adam şi Hegyeli Hunor vor să intre în Cartea Recordurilor parcurgând 1.000 de km în 10 zile, militând în acelaşi timp pentru stoparea efectelor încălzirii globale.

Totul a pornit din joacă. Acum două luni, după o tură cu rolele, Zsolt şi gaşca lui de prieteni s-au oprit la o cafea. “Tot discutând despre role mi s-a aprins beculeţul: ”, povesteşte Zsolt, care se dă pe role de la 9 ani. Ajuns acasă, ideea nici nu i s-a părut irealizabilă. Aşa că s-a pus să caute informaţii pe internet despre încercări similare, dar n-a găsit nimic. “Mi-am zis că, dacă am reuşi să o ducem la bun-sfârşit, am putea intra în Cartea Recordurilor”.

Student în anul V la Protecţia Mediului, Zsolt e un împătimit al sportului. De 7 ani face alpinism, şi a colindat ţara în lung şi-n lat. Aşa, nu i-a fost greu să pună la cale aventura. Ambiţios, s-a interesat la Poliţie şi la Primărie de ce autorizaţii are nevoie pentru o astfel de excursie şi a trecut la treabă.

Ajutat de un soft care conţine hărţi ce arată chiar şi starea drumului, tânărul a încropit traseul ideal. “Din Oradea, mergem pe DN1 până la Braşov, Miercurea Ciuc, Sovata, apoi iar pe DN 1 până la Cluj, Marghita şi din nou Oradea. În total, 1.016 km. Peisajele vor fi superbe”, zice tânărul, entuziasmat. Mai trebuia doar să-şi găsească parteneri de drum…

Primul la care a apelat a fost, bineînţeles, Adam, cel mai bun prieten al său. Care n-a stat deloc pe gânduri. Cei doi au socotit însă că le mai trebuie încă un “nebun” dornic de aventură. Dând o raită prin facultăţi, şi-au găsit repede tovarăşul de drum. “Mi-au zis din prima: . Mă dau cu rolele doar de un an, dar mi-a plăcut ideea, pentru că e şi n-am auzit pe nimeni să fi făcut asta. Ne-am împrietenit şi am stabilit: ”, zice Huni, ultimul cooptat în trupă. Culmea, ideea “skaterilor” a prins şi la fete. Szidonia, şi ea studentă, a decis să li se alăture, dar pe bicicletă.

Deşi s-au uitat ciudat la ei, părinţii le-au dat până la urmă “binecuvântarea”. ”Când le-am explicat că excursia asta e pe bune, părinţii ne-au zis: . Oricum, suntem mereu pe drumuri cu rolele şi ne-am făcut chiar şi un motto: ”, spune Adam.

Odată echipa formată, orădenii au început să se antreneze din greu, făcând zilnic ture ce însumau zeci de kilometri. Ca să fie siguri că vor face faţă traseului, au fost dăţi când s-au plimbat pe role de la 8 dimineaţa până la miezul nopţii. Şi, în timp ce la examene ceilalţi colegi erau îmbrăcaţi la costum, cei trei băieţi s-au prezentat… pe role. “Profii ne-au înţeles <încălţările>. Unul a fost chiar simpatic. Mi-a zis că se vede că trăim cu adevărat”, povesteşte Zsolt.

Pentru a face rost de banii necesari, tinerii au conceput un proiect pe care l-au denumit sugestiv “TranSkaters… for a healthy life”. De la echipamente şi mâncare, până la plasturi sau ciocolată, Zsolt, Adam şi Huni au pus totul pe hârtie. “În total, ne trebuie 140 de milioane. Am avut noroc cu Clubul Sportiv , Primăria, Opel West Oradea şi ISOPLUS România, iar Salvamont Bihor ne-a asigurat echipamentele”, zice Zsolt.

“Pentru oamenii de rând, ceea ce facem noi pare o simplă plimbare în oraş cu rolele. Pentru noi, înseamnă anduranţă şi performanţă”

Demeter Zsolt, liderul skater-ilor orădeni

Cei trei tineri orădeni care vor să parcurgă peste 1.000 de km pe role şi-au propus să sensibilizeze oamenii asupra schimbărilor climaterice negative. “Excursia e un prilej să atragem atenţia asupra încălzirii globale şi să îi facem pe oameni să înţeleagă cu adevărat ce înseamnă asta pentru mediu. Pe tot drumul vom împărţi peste 15.000 de pliante şi fluturaşe”, zice Zsolt.

Pe tot parcursul traseului, orădenii vor fi însoţiţi de o maşină cu echipamente şi mâncare. Pentru că la un drum atât de lung rolele se uzează, tinerii s-au dotat şi cu 120 de roţi în plus, câte cinci seturi pentru fiecare. “Ca să nu zică lumea că ne-am dus cu taxiul, am luat legătura cu două televiziuni şi sperăm ca o echipă TV să ne însoţească pe tot traseul”, spune Zsolt. Dacă totul merge conform planului, tinerii vor ajunge acasă pe 1 aprilie. Fără păcăleală…

Drumul parcurs: Oradea (0 km) – Aleşd – Cluj Napoca – Turda – Câmpia Turzii – Tg. Mureş – Bălăuşeri – Sighişoara – Rupea – Braşov – Sf. Gheorghe – Miercurea Ciuc – Odorheiu Secuiesc – Praid – Sovata – Bălăuşeri – Acăţari – Cluj Napoca – Zalău – Marghita – Săcuieni – Oradea(1016 km)

Articolul de mai sus se gaseste pe acest site

RMDSZ kupa, avagy barátságos mérkőzés?

Csak hogy folytassam a sort, amit elkezdtem az ezelőtti beírásomban, ami a kosárlabda hányattatásáról szólt – nagy vonalakban – bebizonyosodni vélik elgondolásom. Hogy miért is?

Most hétvégén került sor az RMDSZ kupa férfi kosárlabda mérkőzéseire. Nos, ha nálunk, lányoknál, a bíró „hiánya” volt a gond, akkor itt annak a bizonyos bírónak a „bírói mivoltát” lehetne megkérdőjelezni. Pontosítok, mert így nem épp igaz, mivel a bíró most még fair is volt. Ám a pontozást “kezelőnek”, az egyik játékban lévő fiúcska édesapját tették meg. Ebből már kapisgáltok valamit? Mert már ebből is rá lehetne jönni, hogy a győztesünk csapata kikből is fog állni, illetve hogy melyik körzet viheti haza a jól „megérdemelt” kupát. Megtörtént biza, bár hihetetlen, hogy egy barátságos mérkőzésen, ami barátok közt zajlik, szó szerint, hogy lehetséges ilyesmi? Egyáltalán, hogy van képe ilyet csinálni valakinek? Bár bizonyosan a rendezők hibája, hogy egyáltalán beülhet ilyen helyre bármiféle hozzátartozója egy játékosnak!

Mitagadás, az egyik „szervező”, azaz inkább csak fényképésznek mondanám, átalában a román csapattagok felé húzott, amikor szurkolni kellett valakinek. Ez a másik kedvenc költői kérdésem: román az RMDSZ-körzetben? Azért megnézném a könyvecskéjét a benne levő tagsági pecsétjével! Na mindegy, ezt már letárgyaltuk ezelőtt!

Szóval összefoglalva röviden, magamnak elsősorban, hogy nehogy begbántódjon valaki (bár az veszi fel csak, aki úgy érzi igaz rá), a korrupció tetőfokát éljük. Itt mindenki mindenkit átvág, becsap, ahol, és amikor teheti. Nincs barát, csak ellenség, és azt is földbe kell tiporni akkor és ott, amikor lehetőség adatik. Szép ez? Emberséges? Ilyenekről beszélni, hogy barátságos mérkőzés, mikor még a szavak jelentőségét sem értik? Mindenesetre mindez jellemzi a népet, azokat is, akikről itt szó esett. Lehet magára ismer az illető, az is lehet, hogy nem. Bár az lenne a cél, hogy mindezeket kiszűrjük, és egy igaz közösséget tudjunk összehozni. De hogy is lenne ez lehetséges, ha minden ember önkényuralomra törekszik, és csak eltiporni tudja a körülötte levőket? - Ilyen mindenki? Vagy van kivétel? – Én csak bizakodni tudok, és csak remélhetem, hogy ez eltűnik egy szép nap, és megélhetünk egymás mellett békességben. Lehet ez nem épp most lesz, de már az is jó, ha csak törekszik minden ember erre az útra, és nem engedi magát könnyű szerrel eltéríteni!

RMDSZ kupa, avagy kosárlabda bíró nélkül...

Hétvégén volt a kosárbajnokság Váradon, ami egy nagyon jó dolog, mert a sportnak van az a furcsa mellékhatása, hogy az emberek közelebb kerülnek egymáshoz általa. Ez egy pozitív dolog, és ha már csak azt hallom hogy sport, akkor abból már eleve csak valami jó származhat...legyen az bármiformája....
Szóval kosárbajnokság. Csapatokat szerveznek, bírókat hívnak, egyeztetnek. Alapszintű felkészültség egy "sportnaphoz". De a bíró fogalom az én szótáramban ugy jelenik meg, hogy egy magasabb szintű tudással rendelkező személy, aki kifinomultabban ért ahhoz a bizonyos sporthoz, és jobban észre veszi a hibákat. Nem utolsó sorban, gyorsabban és jobban lereagálja a dolgokat! Ilyen egy igazi bíró. Vagy tévednék?
A meccsek kezdődtek, egyik a másik után, és csak bámultam a bíró sokszor tehetetlen mivoltát. Mert a sípot bár megfujta, el sem tudta dönteni, hogy egyáltalán mi történt, nem hogy elhatározásra jusson a felett, hogy melyik csapatnak lenne igaza. Ez a tehetetlenség eleve kihoz a sodromból, mert ha már a sípot megfújja, döntsön valahogy, még ha nem is jól, de a határozottság hiánya a legszörnyebb egy ilyen esetben. Hamarabb lenyeled, vagy éppen elfelejted, ha rosszul dönt, mint azt, ha nem tud dönteni. És ebben az esetben épp ez történt.
Az első két meccs nyeréssel ért véget. Bár még a pontozással is voltak gondok, de még igy is megnyertük. Nem úgy mint az utolsó mérkőzést. Ott borult ki a bili. De nem csak a mi csapatunk háborgott, hanem mindenki. Az "ellenfél" csapata is bosszús volt.... Egyik alkalommal a bíró faultot fújt, annak ellenére, hogy semmi sem volt, még csak hozzá sem ért az illetőhöz a csapat társam....ez aztán a bosszantó! Felmérgesedve, az egyik kislánynak mentem, persze akinél épp a labda volt, és elszedtem tőle...persze nem épp a legtisztességesebben....de hát, alkalmat adtam a bírónak, hogy tanuljon! -"Na, ezt fújd!" - ez fault volt, ezt fújhatta! Persze azért az ember igyekszik becsületesen játszani, hiszen nem bírkózáson vagyunk, de ilyenkor kicsit felmegy a vérnyomás, meg miegymás, és csak annyi kell!
De mind e mellett örültem ennek a találkozásnak, hiszen a többi csapat tagjai, majdnem mind a volt kosárcsapatom tagjai voltak, és legalább találkozhattunk, és összecsaphattunk....:) Persze voltak olyanok, akik RMDSZ kupán még magyarul sem tudnak megszólalni, de hát nem lehet minden tökéletes. Persze az ilyen nyelvi különbözetektől kezdek lilulni...mivel abban a pillanatban nem érzed az ütést, utána viszont annál inkább látod a hatást! Na, ez sem a volt csapattárs volt! Ez van! Nincs mit szólhatsz egy ilyen rendezvényen, merthát akkor csak te vagy a rossz, és miegymás! De nem is az zavar, hogy nem magyarok azok akik ellen játszom, hanem mikor még az ő pártjukat fogják egyesek! Nem nevezek meg senkit, a lényeg, hogy én tudom ki az! És még így is kikaptak! Azért is! Megmutatjuk nekik! És mégegyszer, nem az a baj, hogy különböző nemzetiségű, hanem hogy nem tisztességesen játszanak - lásd a foltokat! De nem firtatom tovább, hisz nincs mit tenni.
A hétvégen pedig várom a fiúk összecsapását! Az biztosan barátságosabb lesz, ők szebben játszanak....a legtöbbször...ezért is szeretek inkább velük játszani! Hajrá rétiek! Legyen az sas, héja, vagy miegymás!!!

Hargitafürdő és pár új barát!

A múlt hétvégén megrendezésre került a IV. Bank Világa Műhelytábor a Mikó Imre Szakkolégium szervezésében. A kollégium jogosokból, illetve közgazdász hallgatókból áll. Hogy én hogy kerültem oda? Hmm....jó kérdés... :) Mindenre megoldás lehet, ha jó kapcsolatokkal rendelkezel...

Jöttek Magyarországról és Erdély különböző térségeiből. Nagyon jó hangulat uralkodott végig az idő alatt amit ott tölthettünk, csak nagyon rövid volt...

Pénteken egy hatalmas bulival nyitottunk, amit másnap egésznapos síelés követhetett. Az emberek összeismerkedhettek közelebbről is a síelés alkalmával, már akinek előző nap erre nem adódott lehetősége.

Ez a tábor azért is volt nagyon jó, mivel sok érdekes és értékes emberrel köthettél barátságot. Nagyon remélem, hogy az itt szerzett élmény nem csak nekem felejthetetlen, hanem azoknak az embereknek is, akikkel ezt a rövidke időt együtt tölthettem. :) Tanítottuk egymást és tanultunk egymástól, mindenki amihez értett, megosztotta másokkal is. Igy lett egységes a csapat...már amennyire lehetett, mert hát mint mindenhol, azért itt is adódtak kivételek. Ők inkább a régi, megszokott ismerőseikkel töltötték idejüket. De nem is baj, hisz ebből csakis ők veszítettek...

Záróakkordomban csak azt szeretném, hogy jövőre is eljuthassak oda, és találkozhassak újonnan szerzett barátaimmal, és azokkal, akiket még talán nem is ismerek... :)