Oldalak

2007. szeptember 6., csütörtök

Felhők vagy a Szivárvány sokszínűsége?

A tapasztalat szerint ahhoz hogy szivárványt láss, el kell viselned az esőt
Mit tegyen az ember, ha nem süt a nap? Az ember felkel, próbál mosollyal az arcán ébredni, még akkor is ha a kedves szomszédok a kalapácsot és a fúrót részesítik előnyben a reggeli kávézgatás helyett. Na de ezen is túllépve, még a nap sem süt, bár már nappal van...mondhatnák a barátnőim, hogy "kellj fel, mert hasadra süt a nap!" Na de kelnék én, csak már sütne! De nem akar. A borús reggelek a jókedvet egy szempillantás alatt odébb állítják, hogy még a szívünkben se legyen egy csöppnyi fénysugár se.
De mindemellett, tegnapelőtt épp sétáltam fel a városba, és a felhők csudar világa mögül kikandikált egy kis szivárvány. Nem látszott túl sok belőle igaz, de aki nem sietett, és kicsit megpróbált élni is e rohanó világban, az észre vehette a kis sz
ínfoszlányt az égen. Egyből jókedv árasztott el, és végig futott rajtam, tetőtől-talpig, beleborzongtam és nem tudtam levenni róla a szemem. Bár rengeteg szivárványt láttam már, de ez a kis halovány színáradat úgy férkőzött be a szívembe, mint valami kis kenyérmorzsa egy koldusgyerek két kezébe. És ő nem tudja megenni, hisz ritka ily pillanat. Megbecsüli, és megosztja barátaival.
Így voltam én is ezzel a csodával, hisz mosolyra derített, amit aztán barátaimnak is tovább tudtam adni.
Jó lenne most is látni íly csodát az égen, de valahogy a felhők áradata nem akar tovaszállni, és néma, borús időt varázsol a szobámba. Ilyenkor minden sötétebb, és ez nyomasztó. S nincs más megoldás...valami jó kis zenét kell hallgatni, hogy az elkergesse a rossz hangulatot. S ha csak egy percre is, de derűsnek láthassuk a napunkat!



Nincsenek megjegyzések: