Fény!

LÁTHATÓ AZ ISTEN

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

(Wass Albert)

Ünnep...

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel,
de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegény-konyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket énekelek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja házastársát.
A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videó játékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad.
(ismeretlen szerzőtől)

Szárny-alá-ssssss

Hogy tud egyszerre forró és jeges lenni valami? Süt a nap és -15 fok van, de a szívemet mégis a napsugár érinti meg a jeges sugallat helyett! Szegény kis Opellel nem így áll a helyzet. Kicsit betegeskedik, alig akart a reggel behozni, pedig a tegnap este még le is takarítottam a hótakaró alól. Kicsit köhögött, nyöszörgött, bukdácsolt, csúszkált, de behozott a végén. Igaz, pörgött kicsiny kereke, meg fagyoskodott, de nagy nehezen elgurultunk a munkahelyig. Nehéz vele, önfejű, olyan mint a gazdája...és nem szereti a kemény hideget! :)
Tegnap este unatkoztam s nem volt kivel várost-nézzek és forralt borozgassak, ezért aztán, miután a kicsi kocsim hótakarójától megszabadítottam, elindultam. Csak mentem, körbe-körbe. Azaz csak egyszer körbe a közeli utcákban. Láttam...hó csillogását...kémény magasra szálló füstjét a hideg tájban...dideregni a fát, sétáltatni vitt kutyust, emberkét, aki épp egy cigire gyújtott rá... Rettenetesen hideg volt, mégis, olyan jól esett sétálni, hogy azt is csak sokára vettem észre, hogy csontig fagytam. De feledtette velem az érzés, hogy karácsony jön, hogy csillog a hó, hogy szeretek és szeretnek és hogy boldog vagyok!
Boldog vagyok! Nem tudom miért, csak úgy van! Álmomban is nagyokat ugráltam és repültem, csak úgy szárnyaltam egyik háztetőről a másikra. És reggel emlékeztem rá. Nem először fordult elő, de ilyenkor mintha tényleg megtörténne. Olyan furcsa és fantasztikus érzés!
Megismerkedtem múltkorában egy aranyos nénikével...olyan mint egy nagymama, nagyon kis aranyos! És mivel legutóbb megígértem neki, hogy meglátogatom, péntek este fel is mentem hozzá egy rövid látogatás erejéig. Beszélgetésünket egy másik kis ismerőse szakította meg, akivel egy szempillantás alatt jóba lettünk. Milyen furcsa az emberi természet, vonzzuk a hozzánk hasonlókat. Ica nénitől lementem újdonsült barátnémhoz, aki felvilágosított az új lakásom várható költségeiről...és mindezek után beszélgetésbe torkollott a találka, miközben saját írásait osztotta meg velem. A versek hangulata teljesen átjárt, megfogott és beleborzongtam egyik-másikba. Szombaton csajos estét tartottunk, és szurkoltunk a Tabáninak a Csillag Születik-ben! Főleg, hogy ne sírja el magát az utolsó előadásán! És sikerült! Bár, személy szerint nem tudtam igazán eldönteni, ki is érdemelné meg az első díjat, hisz mindegyik fellépő franatikus a maga nevében! ;)
Most pedig, levelezések közepette a munkahelyemen szárnyalgatok tovább, hogy minél jobb legyek... :) Persze januárban az első az lesz, hogy veszek egy magyar feltöltős kártyát, ha netalántán nem tudnék elindulni makacs kis jószágommal, fel tudjak hívni egy munkatársat, aki segíthet ilyen helyzetben!

Első munkahely

Hogy milyennek kell lenni az első munkahelynek? Hmm, ezen sokat gondolkodtam. Sok helyre jelentkeztem lediplomázásom után, ezek közül kaptam pár visszajelzést és hívtak is pár interjúra. Első interjúm Dabason volt, ahonnan egyből Kecskemétre utaztam, egy gyors hívás következtében, sürgősségi úton...Ami azt jelentette, hogy véletlenül autópályán utaztam, pedig direkt figyeltem, hogy nehogy rátévedjek, s mégsem sikerült... :) Ez abból állt, hogy úton Dabas fele hívott a kecskeméti igazgató, hogy jó lenne személyesen is találkozni. A dabasi pozitívabban hatott, mint utóbbi, s mégis Kecskeméten kötöttem ki. a Hennlich kft.-nél, s idővel ha minden jól megy Romániában leszek mérnök-üzletkötő. Számomra nagyon jól hangzik, mindig is valami utazós állásról ábrándoztam. Valahogy nem jönne be, ha egy laborban kellene döglődnöm napi 10-12 órát, 8 órás fizuért... Sokkal közelebb áll hozzám ez a meló. Egyelőre így érzem, aztán majd kialakul. Szóval ismét új hely, új emberek...új élet? A munkahelyen érdekes emberekkel ismerkedtem össze. Aranyosak páran, furcsák egyesek, mások tartózkodóak...színes a paletta. Kíváncsi vagyok mikor költözöm majd Aradra, mivel ott van a román Hennlich. Ők még nem tudnak érkezésemről, s azt sem, hogy valamilyen formában én választom ki a saját főnökömet...meg az övékét... :) Kicsit morbid, nem? Segítettem a hirdetés feladásában, és válogattam közülük, hogy ki felelne meg a hirdetési feltételeknek... Szóval akire ráböktem hogy JÓ, az akár a főnököm is lehet a közeljövőben. Szörnyű. :) Múlt héten megkaptam életem első fizetését! Fantasztikus érzés, főleg mikor a saját pénzed költöd... Ami sikeresen működik is. :D Karácsony előtt ez még jól is jött, s a melóban sem gáz, hogy most kezdtem, mert már így idény vége fele, csak az ajándékozások működnek, s könnyebb megtanulni/betanulni a dolgokat. Főleg a némettel állok még hadilábon, de ez is már változó irányt vett. Fordítások tömkelege zúdult rám az első hetekben, ami nem is volt rossz ha jól belegondolok, hisz így tudásom bővítettem úgy magyarból, mint németből. Idővel majd jöhet az angol és a román is... Hisz a szakszavakat minden nyelvből el kell sajátítanom. S milyen is a munkahely? Egy pár morbid képregény ábrázolásaival szeretném bemutatni, amiket az interneten találtam... Íme:

Lépcsőfokok...

Mert az ember a legnagyobb és egyetlen értelmes dolgot, amit tehet, akkor cselekszi, ha természet adta képességeivel önmaga megvalósítására törekszik. Ezért mondtam régebben olyan gyakran neked: ne a gondolkodó vagy az aszkéta példáját másold, hanem légy önmagad, törekedj önmagad megvalósítására!

Hermann Hesse

Hogy mi történt eddig? Sok minden...de elsősorban életem egyik legfontosabb lépcsőfokát másztam meg... tudni illik, mérnök lettem! :) Döntéseket hoztam, életem első fontos kérdései dőlnek el a közeljövőben... Hol fogok lakni? Hol fogok dolgozni? Mihez kezdek magammal? S még sorolhatnám, de még ezt is nehéz...nem hogy megválaszolni ezeket...Szóval egyelőre itthon, Váradon tengetem életem napjait, a kérdéseimre keresve a válaszokat...nehezen telik bevallom. Főleg az hogy még nem tudom mit kéne tudjak, s nem tudom a kérdéseket sem, amikre lassan a válaszokat is tudnom kellene...illene... A bankett szuperül telt, vígadtunk a csoporttársaimmal éjjelig...Kolozsváron úgy dívik, hogy éjjel minden buli befejeződik, s minden Hamupipőke haza mehet a hercegével... Szóval 12-re már ágyban voltam, s utána való héten jöhetett a húzás... mivel még nem volt kész a diploma munkám... :P A vizsga napján a szívem szó szerint a torkomban volt, mivel majd másfél órát csúszott az egész vizsgáztatás... Mikor bementem, alig tudtam megszólalni, de egy nagy levegő, s jöhet a menet! Egyedüli voltam, aki mosolyogva jött ki, s mindenki csodálkozott...igaz, hogy nem nekem lett a legjobb jegyem, de az, hogy megkönnyebbültem az egész után nekem többet ért, mint ha az egyetemi legjobb jegy lett volna az enyém... Szombaton felkocsikáztunk Kolozsvárra, s összepakoltuk a szobám... Könnyebb lett volna, ha úgy csináltuk volna mint a kastélyokkal, kövenként újraépíteni valahol máshol... Annyi cuccom van, hogy egy külön szoba szükségeltetik, hogy mindennek legyen helye... egyelőre a dobozokban, s a nagybőröndökben várakoznak a dolgaim, hogy leljek nekik valami helyet.... Az íróasztalom már megvan, de a gépemet még nem sikerült beszereljem, szóval még a régi gépemről pötyögöm be a betűket ide...nagy köszönettel tartozom Gabinak, akitől kaptam a számítógépet, hogy meg tudjam írni a diploma munkám itthon... KÖSZÖNÖM SZÉPEN! :) Most még picit rámolgatok, hogy legyen hova gyömöszöljem a többi dolgot... :D Szép napot mindenkinek, s köszönöm mindekinek aki szorított nekem a nehéz napokban, s annak is, aki "súgott" közben, hogy könnyebben menjen... ;)

Nem véd többé gyermek álom....

Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt máris hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak,
ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad,
ha a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört,
nem véd többé gyermekálom,
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz,
tétován.
Ha rád zuhan egy zord világ,
hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz,
senki nem felel, de érzed: menni kell.

Valahogy így éreztem magam 12. végén... annak 5 éve... s az érzés ismét előtört... Hétfőn előre ittunk a medve bőrére, szombaton kalapot dobálunk... minden annak a jele, hogy vége... vége a múltnak, s jön az új, az ismeretlen... a nagybetűs ÉLET...amitől félni kell?! Nem félni, hanem várni... várni kíváncsisággal...vajon mit rejt? milyen lesz? hogy fogadjuk majd egymást? Az életben ezek a lépcsőfokok a legnehezebbek...főleg ha az ember nem igazán szereti az újat... míg más két év alatt 3 helyen lakott, én 5 év alatt egy kis barlangot béreltem, s teljesen eggyé váltam vele...Nehezen szakadok tőle, s ha tehetném, mint egy kis dobozt magammal vinném... Diploma munkám elején járok, azaz nagyjából megvan, csak be kellene pötyögtetnem a gépbe, csak valahogy nagyon nehezen akaródzik neki pötyögni... Még pár nap, s kész kéne legyen, de az tényleg azt jelezné, hogy VÉGE! Lehet ezért húzódik el ennyire... De menni fog az... kicsit nyoszogtatni kell! :)
A diáknapok is elteltek, kibuliztuk magunkat, főleg kiszidtuk...ahogy megszervezték az egészet a KMDSZ-esek, az nagyon elszomorító volt... Női focinál azt vettük észre éjjel 3-kor (mert azzal kezdődik el hivatalosan a buli éjjel 11-kor), hogy a szervezők egyszerűen felszívódtak... Én azt hittem hogy ugratnak a többiek, de mikor láttam hogy minden áll...s főleg a csapatok nem játszanak, akkor kicsit húzós lett a helyzet...Arról nem is beszélve, hogy nyerésre álltunk, erre 4-kor villany lekapcs! Ennyit a fociról... Sebaj, legalább a reggeli billiárdnál friss leszek... gondoltam magamba, csak azt nem sejtettük, hogy a pénteki sportnap is elmarad...mivel ki gondolta volna, hogy a pályákat le kell foglalni? A szervezők nem, az már biztos volt! S hogy hol lehet kölcsönözni ping-pong asztalt? Azt is megtudták a szervezők kb 1 órával azután, hogy az asztalitenisz meccsek el kellett volna kezdődjenek...Siralmas, vagy inkább szánalmas? Egyeztetés nulla, főleg pl. a városi stranddal, hogy lehet-e jegyeket kapni náluk? vagy a szerencsétlen ember menjen csak ki nyugodtan hajnalban próbálkozni, mert úgy is hiába való az egész...merthogy nincs jegy, mert renoválnak... Nagy nehézségek árán, péntek délután nekiugrunk a sportnap-délutánnak...kosár 2-szer 5 perc (!?!?)...ami azt jelenti, hogy eldobod a labdát, s ahova pattan, annyi, mert nincs idő vissza is hozni...ha valaki faultol, egyből dob, merthogy büntető pontokat szerezni is időbe telne... Személyi hiba nincs, csapati sincs... ez olyan hogy fogd a labdát s fuss...mert nincs másra időd... Foci is jó vitz...játszunk két pályán, s van összesen két kapu...az is olyan salak/föld pályán, ahol még a vonalak sincsenek meghúzva... Persze bíró itt sincs, mint a női foci vége fele...bíráskodik aki gondolja, ha netán mégis csak kellene...
Utolsó napi majális a bükkben...türhető...ott az égiek megoldották a szervezők helyett, mivel a végén nem kellett lelépni a szervezőknek, mert úgy is elmosta az eső az egészet... ezzel megmenekültek! Hála jár ezért valakinek...na nem a szervezésért! S hogy nem lehet évről évre szarabb valami? Dehogy nem! Mi sem bizonyítja jobban, mint a KMDSZ? :)
Sebaj, eltelt, szuper volt amúgy, bár a női focit azért végig játszottam volna, hamár mind nullákra vertük az ellenfeleket! De marad a saját életed szervezése! S a diploma munka megírása! Mert aztán túl hamar fog felkerülni a képernyőre hogy GAME OVER! S nem lesz több időd!

A szeretet az egyetlen...

Szeretet... Mi a valódi jelentése? A legelső kép amit az interneten találtam ez volt:
A templomban űlök, előttem egy anya és a lánya... a legelső ami feltűnt, hogy a kislány hajában fekete a masni, s nem piros, mint az megszokott az ilyen korú leányoknál... Szomorú- gondolom magamban - vajon miért fekete? A másik gondolatom sem a legszebb, hisz elítélendő más emberek felett ítélkezni... Arra lettem figyelmes a fekete masni mellett, hogy milyen kusza fürtökben csüng a kislány haja, s mennyire össze-vissza holmiban vannak felöltözve...piros télikabátja alatt kicsüngő szürke melegítő, lila vastag harisnya, lábacskáján kicsi fehér cipellő, s a kabátka alól még kikandikáló piros elegánsnak mondható ruhácska...Édesannyán a fekete kabátka már-már elfogyóban, mindenhol szakadozik, fekete, lefele szűkülő nadrágja alól a barna vastag harisnya látszik, s a topánkája fekete - divatosnak mondható - lapos sarkú nyári masnis cipellő...
...s mégis... az, ahogyan az anya igaz szeretettel ölelte kislányát, csókolta teljes szívből, s ölelte gyöngéd-erős két kezével...hogy ne nagyon unja az ünnepi, elhúzott szentmisét... megható... létezik igaz szeretet: mely nem kér - csak ad, nem vár semmit - de érezteti szeretetét... Ugyanilyen család ült előttem Karácsonykor is... A család ugyancsad szegény sorú lehetett, foltos kabátkájuk imitt-amott megfoltozva, de a szőke kisfiú kék szemei mindent elárultak, mikor édesannyát kereste fürkésző tekintettel, aki épp gyónni ment... Hosszú volt a kicsinek, a padon elszendergett, amíg a szülei mindennapi betevőjükért imádkozhattak...Nem a pénz a lényeg az életben, nem azért szeretünk, mert gazdag, s nem lehet pénzért szeretetet venni...
Az anyai szeretet nem ismer határokat, nem ismer lehetetlent, nem ismeri a NEM-et, ha az a gyermekével kapcsolatos... Innen indul ki a szeretet!

Tavaszvárás, madárcsicsergés, vágott fű illata...

Na meg persze a papagájom elengedhetetlen decibeljei... Ezekkel jellemezhetném a mostani hangulatom... Már-már a nyarat várjuk, de mindig rájövünk, hogy a tavasznak kell előbb jönnie...így van ez...s ezt főként a megfázásoknál észleljük, hisz a lenge öltözködés miatt, egy-kettő s azon kapjuk magunkat, hogy "hápci", s jöhet a vitamin, meg a forró tea!
Azt kérdezte már mindenki tőlem, hogy mi van velem? Mi van a bloggommal? - Hát jelentem alásan itt vagyok! Mindenkinek kell egy kis szünet, kisebb-nagyobb, egy kis szabadság, hangulatváltás... s fokozhatnám még, ameddig rájövök hogy is kezdjem... hisz mi-minden történt az elmúlt pár hónap alatt! Barátnőm azt tanácsolta - kezdjem az elején! - Bölcs tanács, megfontolandó s megfogadható! Az eleje viszont nagyjából a valentin-napra, illetve a farsangra tehető, amikor is fergeteges hangulat közepette buliztuk át az éjjeleket, semmi más nem számított, csak a jó hangulat, a barátok, s a zene! Farsangkor "megfütyülték" nekem a legjobb jelmez díját, s a tapsvihar közepette átvehettem a jelmezemért kijáró jutalmat... A valentin-nap is "szerelmesen" telt, de akkor még nem gondoltam, azaz nem tudtam, hogy nem a megfelelő személlyel ünneplek... de hát ilyet az ember nem tud előre, mert ha tudná... A lényeg, hogyha az Isten bezár előtted egy ajtót, egy ablakot kinyit cserébe, csak észre kell vedd... S mindennek oka van... de tényleg! Mert ha barátnőm Kolozsvárra jön még annó, akkor most semmi nem lenne... ez a lényeg... (ezt csak pár ember érti, de szerintem annyi elég)
Itt a tavasz! A zuhé...(for my sweety:

Akcent-Umbrela Ta
Asculta mai multe audio Muzica ») "az ördög veri a feleségét!" Mindig ezt mondta nagyikám, mikor csak úgy öntötték dézsából az esőt, s mellette gyönyörűségesen sütött a napocska, s melegítette az emberek szívét! Mikor süt a nap, az ember több mindenre képes, hogy ne mondjam azt a közhelyet, hogy mindenre... legszívesebben kiszaladna a világból, s vissza, mert tele van energiával! Imádom a napot s annak a melegét, mellyel selymesen s érzékien melegíti bőrömet, s mikor már érezni a bőröm illatát, lágy szellő suhintja meg azt! Ilyenkor az ember boldogan szerelmes, s úgy érzi semmi nem jöhet közbe!
Még egy államvizsga dolgozat sem! Mert hogy hogy eltelt 5 év... Még csak most költöztem fel Kolozsvárra, s illeszkedtem be ott, máris jöhetek haza...amit nehéz szívvel teszek meg... ha megteszem... De ha a diploma munkám megírása után sikerül annál a gyárnál maradnom, még minden megváltozhat... s akkor "üdv idehaza!"...nehéz szívvel, de annál több energiával... várva az újat, amit a jövő rejt számomra!
Aztán volt itt...kulcsszavakban: nyuszi várás, bradi virsli, "i would turn around the world", poker, barlangázás, stb... majd kibővítjük őket...csak azért írtam ide, hogy el ne felejtsem... ;) folyt. köv.

Várad-Kolozsvár/Kolozsvár-Várad

- Ez megy már 5 éve, s mikor manapság belegondolok, hogy ennek hamarosan vége, beleborzongok! Jóformán megijedve veszem tudomásul, hogy "felnőttem", s két lábra kellene állnom (ha eddig még nem tettem volna meg), s olyan dolgokat kell majd terveznem, vagy "alkotnom" amiktől ember életek függhetnek...persze ennek van lightosabb formája is...:)
Vakáció után furcsa volt vissza jönnöm, hiszen új barátaimat épp most kezdeném még jobban megismerni, s egyből elválnak útjaink...de ennek elkerülése érdekében, a hétvége folyamán megint otthon teremtem. :) Kis meglepetés, majd öröm! Ez jó! :) Hülyülés tetőfokon,mosolypróba...(az mindig okés...:) ), forraltbor, korizás, és még amit el lehet képzelni! Két nap felhőtlen kacagás...majd ismét vissza. Kolozsvár, itteni barátok, akik általában elvannak maguknak, igaz néha itt is kijárunk, de mivel szesszió közeledik, s nem személyvonaton, hanem inkább a gyorssal, ezért aztán senki sem ér rá tengni-lengni... Furcsa minden, a barátok itt is hiányozni fognak...milyen jókat szórakoztunk együtt a King-ben, az After8-ben, a kocsmázások (már amennyit én kijártam...:P ), a kosár meccsek...sokszor szeszióban tanulás helyett is kint lógtunk a parkban, s órákon keresztül csak "kosáresőt" játszottunk... Vajon ennek mindnek vége lesz? Marad belőle a jövőnek is, vagy az egészet magának akarja majd a múlt mohó marka? De én nem adom! Nem adom a barátaim, az életem! Hisz ez is az enyém! Kell nekem! Ez is, Kolozsvár, s az is, Nagyvárad...Hisz itt ITTHON vagyok, ott meg OTTHON...mikor hogy, de a HON, az benne van, s ebben van a lényeg, s a lényed! Ez is, az is. Nem mohóság, csak a létem, s nem engedem. Hiányozni fog itt minden, de Várad a váram...hogy utáltam Kolozsvárt a legelején...én nem is akartam idejönni...s tessék! mi lett belőle? Mindig ez a vége! Aminek fancsali képpel állsz hozzá, mindig tuti dolog lesz belőle! S milyen szép dolgok is ezek... De otthon is vár az életem... Milyen egy szkizofrén állapot... a Piramis énekelte, ha volna két életem... hát nekem van! :) S csak a baj van vele...:) hisz ha egyik a tied, a másik szabad? vagy ha egyik szabad, a másik a tied? huhhha.... Nem, mindkettő az enyém...s mindkettő egy! :)
Váradon nőttem fel, de mégis Kolozsváron... itt megtanultam főzni, takarítani, szobát festeni, krumplit cipelni emeletre...szekrényt elkapni (ezt páran tudják, hogy mire értem), s élni!A lényeg, megszoktam önállóan dönteni ...hisz mikor haza megyek, ismét 16-nak érzem magam, mindent a számba rágnak: "vigyázz magadra!" - hallatszik minden 2 másodpercben, mint mikor az emberke még 2 éves, s kiengedik biciklizni a kisutcába... khmm..... Önálló élet után, nehéz lesz vissza szokni "anyuci pici életébe", s mindig ezt hallani...de majd leszoktatjuk róla... :)
Utolsó élményem, mielőtt haza mentem volna múlt héten Váradra, hogy épp a maradék beiglit akartam felvágni, amit még én sütöttem karácsonyra, s ahogy próbálom a kést belevágni, reccs....eltört... beletört a kés nyele a beiglibe... jó kis tészta... pedig nem is volt kemény... :)
A másik pedig, mivel szombaton vizsgáról rohantam haza...a szó legszorosabb értelmében, bevágódok egy fiatal taxishoz, hogy van 10 percem, hogy eljuttasson az állomásra! természetesen ilyenkor minden jelzőlámpa piros, minden gyalogátkelőn lelépnek, s még apróm sem volt... Oda adom az 50-est, s nem tud vissza adni 5 lejig... Mondom neki, ha gondolja, van 3 lejem...ha jó? Hát szegény, mit tehetett volna? Természetesen elfogadta, mivel már fél lábbal kiszálltam, s neki másképp nem lett volna jó...a lényeg, hogy így kell féláron taxizni... S a csúcspontja a történetnek...késett a vonat fél órát! :) Szóval még várhattam is... :)) de ami tényleg lényeg! hazaértem estére, s kimehettünk korizni, és utána forralt borozni, meg pizzázni...
Most pedig tanulok pár napot, s talán megint megyek majd haza! De nem csak a kedves miatt, meg a barátok miatt, hanem a kis nagyikám miatt is, akit végül kb 2 hét múlva műtenek, s megyek lelket önteni bele...viszek egy jó nagy tölcsért...:) De biztos minden rendben lesz! Másképp nem lehet! :)

Úri Muri!

Békés álmainkban ne csalódjunk soha
Oltalmazzon minket angyalok mosolya
Lelkünkben béke és szeretet virítson
Düh és gaz álnokság meg ne szomorítson
Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk
Gazdagság kísérje minden vidám léptünk
Útjaink vigyenek igaz célunk felé
Jövendőnk munkája ne váljon kereszté
Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod
Veled lehessek amikor csak akarod
Egymásra találjon most minden kereső
Társával éljen minden egymást szerető.

Eltelt idők néznek ismét vissza, s mosolyunk már a jövő hagyatéka...huhh, elkapott az ihlet, de most inkább nem ezzel folytatnám, hanem csak írnék pár sort, hiszen már-már mondhatni hogy hiányzott ez a tevékenység...hanyagoltam az elmúlt időben, időhiány miatt, ami igaz most is fenn áll, de...rúgja meg a ló...
A szilveszteri buli volt a csúcspontja a vakációnak, ám addig is sok mindent végig próbáltunk. Szó van itt a hajnalig taró bulizásról, az esti korcsolyázásról, az ezt követő forralt-borozgatásról és a kártyajáték tudásom is bővült egy leheletnyit...
Mielőtt haza mentem volna vakációra szervezni kezdtem a szilveszterem, ami nagyjából majdnem egy Taizés útból állt volna....Szuper!-mondtam magamban, s már kigondoltam, hogy mit pakolok be, mi újdonságokat fogok megnézni a már ismert városokban, s hogy, hogy fogom elintézni az egyetemen a pár nap késésemet... Ámde! S itt megakadtam, hiszen nagyim műtétje gőzerővel közeledik, s azért egy ilyen út nem 2 fillér, s mindent latba vetve, úgy döntöttem, hogy halasztjuk a kiruccanást... Nem másztam meg a Notre Dame-ot Párizsba, Amszterdámba nem szívtam füvet és főleg nem szilvesztereztem Brüsszelbe! Nem koccintottam vadidegenekkel, hanem ennél sokkal jobb történt! Nem voltam idegen városban, idegen emberekkel, hanem a barátaimmal töltöttem az év utolsó, s az újév legelső napját! Ennél nem kell több! Nekem nem! Jobban nem is dönthettem volna! S még a Székely Himnuszt is elhúzták nekem! Amit köszönök Zolmánnak!


Ezer éve nem éreztem ilyen jól magam szilveszterkor, s nagyon boldog vagyok, hogy új barátokra is szert tettem! Megtanultunk együtt még jobban korcsolyázni, pókerezni, s ami a legfontosabb: még többet nevetni! :)
Karácsony a családdal, karácsony másnapja a barátokkal! így az igazi... Új klubb nyílt váradon, illetve nem is nyílt, hisz már létezett, de román helyből, magyarrá alakították....élő zenével, néha Dj.-vel, ami nem mindig nyeri el tetszésünket, s jóbarátokkal találkozhat itt az ember. Pechünkre a hegedűsünk, Lőrinc, szilveszter előtt balesetet szenvedett, így a legjobb része a zenekarnak hiányzott...mindig ő pezsdíti fel úgy igazán a hangulatot... A Magyar Táncokat Isten igazából Lőrinc húzza el a legszebben! :) Karácsonyi bulin ezt be is bizonyította! Köszönet neki ezért!
Utolsó bulim is ott töltöttem, vasárnap hajnalig roptuk, mikor is kb. 5-re haza is értem, s délután utazhattam álmosan, de csak a jóleső fáradság miatt, ami minden pénzt megér! Most várom hogy legyen pár nap szabadnapom, hogy hazamehessek egy jót bulizni, s a kedves barátokkal ismét jól érezzem magam! :)