Azt kérded magadban a cím elolvasása után, hogy egy új cipőnek lehetnek hátrányai is? A válaszom erre, hogy igen!
Otthon voltam a múlt héten, Váradon, kicsi pihenést vinni ebbe a szomorú szessziós időszakba. Az embernek pedig van az a furcsa tulajdonsága, hogy sosem jó neki ott, ahol éppen van. Ezért aztán fogtam magam egy nap, mivel már zsibbadtam otthon, és felmentem a városba. Azonban a nők nagy százaléka,(amibe reméltem nem tartozok bele, legalább is eddig úgy gondoltam, hogy nem tartozok bele) szeret vásárolgatni. A vásárolgatás rohamosan terjed, főleg mikor látja az ember, hogy a többiek valamennyi része az üzletekből kijövet, nagy zacskókkal teli kézzel, rohan az utcán, hogy még elérjen a nemsokára bezárni készülő másik üzletbe! Hát igen! Engem is elkapott a magával rántó ősi láz. Bementem egy cipős boltba, ahol ugyebár tavasz alkalmából megannyi cipőre biggyesztik rá a kicsibbnél kicsibb árakat. Ez nem hat jól egy olyan emberre, aki ingatagon áll a lábán, azon mélálkodva, hogy vegyen-e magának valamit, vagy se. Nos, nézegetve a cipőket, belémhasított az a tény, hogy "milyen kényelmes(nek tűnő) cipő! És csak ennyi?!" Nos hát, akkor meg kell venni...és tovább nézelődve, gondolva a várva várt télre, észreveszek egy barna bakkancsot! "Hű, hogy én ilyet mióta keresek!" Igaz, kicsit elmélázva, merthát tudom, hogy nem igazán lesz már tél az idén, de erősen gondolkodóba ejtett, az a tény, hogy nagyon olcsó. És ugyebár gondolni kell a jövő télre is! Merthát az ember reméli, hogy azért legalább jövőre lesz egy kis hideg, és majd akkor örvendezhetek a bakkancsomnak. Szóval minden lehetőséget végiggondolva, arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy az a cipő is kell nekem! És mi előbb, hogy nehogy észre vegyek még valamit, a kasszához siettem, hogy fizessek, és rohanjak haza nagyboldogan elujságolni az otthoniaknak, hogy mire költöttem így tavasz közeledvén a maradék pénzem!
Ezek után, már csak az hiányzott, hogy felpróbáljam mindegyiket. Felvettem a bakkancsot. "Oltári! Kényelmes, meleg, pont jó a méret, meg minden ami kell! Szuper, hogy megvettem, jó lesz ez (valamikor)!" Aztán jött a másik pár. Egy fekete, magasított cipő, hogy védje a bokám, merthát az nem árt, ha már amúgy is probléma van vele! Szóval azt is, a felpróbálás után elkönyveltem, hogy nagyon kényelmes cipőm lesz, s remélem a szolgálatot megteszi! Magamon is hagytam. Úgyis tovább kell menni! Legalább a többi dolgot is elintézem, hamár elindultunk otthonról egyszer!
Minden rendben is volt, amíg elértem az uncsimhoz. Az út hozzá kb 2 km. És már megtörtént! Merthát tudtam, hogy az új cipőhöz milyen kellemetlenség jár, de ilyen hamar??? És még vár a visszaút! És pechemre azon az útvonalon semmi sem közlekedik, se villamos, se busz. Dehát csak kibírom hazáig! Semmi baj nem volt addig, amíg meg nem álltam, merthát ameddig mentem, addig nem fájt, de miután megálltam és újra el kellett indulnom, akkor láttam a csillagokat, fényes nappal! Hát, nagy nehezen haza jutottam, és boldogan szabadultam meg a lábamat összezúzó cipőtől! "Hál'Istennek! lennt van!" Ennyit bírtam mondani otthon, de már éreztem, hogy ez nem csak egyszerűen törte fel a lábam, de ezt még érezni fogom pár napig! És az a pár nap már egy hete telik. És még most sem tudok cipőt venni a lábamra, anélkül, hogy a göncölszekér ne kísérne utamon, vagy legalábbis a kismedve.
Ma is, mikoris úgy döntöttem, hogy leírom bánatomat, kosárra kellett volna mennem. Merthát ugyebár köztudott, hogy élek-halok utána! És mit teszek e helyett? Itthon űlök, és tanulok! (meg bloggot írok! :) Legalább ennyi szórakozásom legyen :D )
Egyszó mint száz, egy új cipőnek az előnye is megvan, de a hátránya is, és nem csak abban hogy elfogy a pénzed, de ráadásul ülhetsz otthon napokig, ha felmerészelted venni. Ez a cipő bosszúja! Hiszen hogy is merészeljük Őkegyelmességét felvenni és hordani? (Mintha nem ez lenne a dolga!) És erre kibabrál velünk, ártalmatlan, mit sem sejtő emberekkel. Hát nem szép dolog részéről! De vár még cipőre sáros út! És akkor...!!!
Otthon voltam a múlt héten, Váradon, kicsi pihenést vinni ebbe a szomorú szessziós időszakba. Az embernek pedig van az a furcsa tulajdonsága, hogy sosem jó neki ott, ahol éppen van. Ezért aztán fogtam magam egy nap, mivel már zsibbadtam otthon, és felmentem a városba. Azonban a nők nagy százaléka,(amibe reméltem nem tartozok bele, legalább is eddig úgy gondoltam, hogy nem tartozok bele) szeret vásárolgatni. A vásárolgatás rohamosan terjed, főleg mikor látja az ember, hogy a többiek valamennyi része az üzletekből kijövet, nagy zacskókkal teli kézzel, rohan az utcán, hogy még elérjen a nemsokára bezárni készülő másik üzletbe! Hát igen! Engem is elkapott a magával rántó ősi láz. Bementem egy cipős boltba, ahol ugyebár tavasz alkalmából megannyi cipőre biggyesztik rá a kicsibbnél kicsibb árakat. Ez nem hat jól egy olyan emberre, aki ingatagon áll a lábán, azon mélálkodva, hogy vegyen-e magának valamit, vagy se. Nos, nézegetve a cipőket, belémhasított az a tény, hogy "milyen kényelmes(nek tűnő) cipő! És csak ennyi?!" Nos hát, akkor meg kell venni...és tovább nézelődve, gondolva a várva várt télre, észreveszek egy barna bakkancsot! "Hű, hogy én ilyet mióta keresek!" Igaz, kicsit elmélázva, merthát tudom, hogy nem igazán lesz már tél az idén, de erősen gondolkodóba ejtett, az a tény, hogy nagyon olcsó. És ugyebár gondolni kell a jövő télre is! Merthát az ember reméli, hogy azért legalább jövőre lesz egy kis hideg, és majd akkor örvendezhetek a bakkancsomnak. Szóval minden lehetőséget végiggondolva, arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy az a cipő is kell nekem! És mi előbb, hogy nehogy észre vegyek még valamit, a kasszához siettem, hogy fizessek, és rohanjak haza nagyboldogan elujságolni az otthoniaknak, hogy mire költöttem így tavasz közeledvén a maradék pénzem!
Ezek után, már csak az hiányzott, hogy felpróbáljam mindegyiket. Felvettem a bakkancsot. "Oltári! Kényelmes, meleg, pont jó a méret, meg minden ami kell! Szuper, hogy megvettem, jó lesz ez (valamikor)!" Aztán jött a másik pár. Egy fekete, magasított cipő, hogy védje a bokám, merthát az nem árt, ha már amúgy is probléma van vele! Szóval azt is, a felpróbálás után elkönyveltem, hogy nagyon kényelmes cipőm lesz, s remélem a szolgálatot megteszi! Magamon is hagytam. Úgyis tovább kell menni! Legalább a többi dolgot is elintézem, hamár elindultunk otthonról egyszer!
Minden rendben is volt, amíg elértem az uncsimhoz. Az út hozzá kb 2 km. És már megtörtént! Merthát tudtam, hogy az új cipőhöz milyen kellemetlenség jár, de ilyen hamar??? És még vár a visszaút! És pechemre azon az útvonalon semmi sem közlekedik, se villamos, se busz. Dehát csak kibírom hazáig! Semmi baj nem volt addig, amíg meg nem álltam, merthát ameddig mentem, addig nem fájt, de miután megálltam és újra el kellett indulnom, akkor láttam a csillagokat, fényes nappal! Hát, nagy nehezen haza jutottam, és boldogan szabadultam meg a lábamat összezúzó cipőtől! "Hál'Istennek! lennt van!" Ennyit bírtam mondani otthon, de már éreztem, hogy ez nem csak egyszerűen törte fel a lábam, de ezt még érezni fogom pár napig! És az a pár nap már egy hete telik. És még most sem tudok cipőt venni a lábamra, anélkül, hogy a göncölszekér ne kísérne utamon, vagy legalábbis a kismedve.
Ma is, mikoris úgy döntöttem, hogy leírom bánatomat, kosárra kellett volna mennem. Merthát ugyebár köztudott, hogy élek-halok utána! És mit teszek e helyett? Itthon űlök, és tanulok! (meg bloggot írok! :) Legalább ennyi szórakozásom legyen :D )
Egyszó mint száz, egy új cipőnek az előnye is megvan, de a hátránya is, és nem csak abban hogy elfogy a pénzed, de ráadásul ülhetsz otthon napokig, ha felmerészelted venni. Ez a cipő bosszúja! Hiszen hogy is merészeljük Őkegyelmességét felvenni és hordani? (Mintha nem ez lenne a dolga!) És erre kibabrál velünk, ártalmatlan, mit sem sejtő emberekkel. Hát nem szép dolog részéről! De vár még cipőre sáros út! És akkor...!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése