Végre vége! Olyan jó a szabadságérzés, amikor is már nincs semmi „dolgod”, s nem kell a füzeted fölött gubbasztva görcsölj azon a kérdésen, ami állandóan cikázik az agytekervényeidben, hogy vajon be tudod-e fejezni legalább az egyszeri elolvasását annak az anyagnak, amiből vizsgázol másnap...nem hogy még megtanulni! Aztán az a kínszenvedés gyötri az ember agyát, hogy megértse az anyagrészt, ha már ugyebár olvassa; s elővéve a kézi szótárt, egyessével kikeresve a szavakat, valami halvány értelmet kapjon az előtte elolvasott mondat! És igen! Összeállt a kerámiáról szóló szövegrész értelmezése! Haladok, ez már a második mondat! Jajj nekem, még van 50 oldalam....de jól haladok, egy fél óra alatt megvan egy fél kurzus...a 20ból...csak így tovább.... De ennek az érzésnek egy pár hónapig vége! Szerencsésen ezt is túléltem, és azzal a szerencsével, hogy nem kell mégegyszer mennem egyik hőnszeretett tanár vizsgájára sem mégegyszer...kivéve, aki ebben a félévben is tanít majd! ;) Szóval minden a legnagyobb rendben lezajlott, és most ismét pár hónap nyugi következik. Persze mindig megígérem magamnak, hogy rendszerességgel tanulok majd, s még kurzusokra is eljárok, hogy könnyebb legyen megtanulni szesszióban...de nem most van itt az esti-mese ideje...
Mindennek a lezárása végett, csak hogy érezzem, hogy valóban vége, elindultam az utolsó vizsga után...első helynek a billiárd terem tűnt a legmegfelelőbbnek, ahova a csoporttársaimmal mentem, és 2 óra hosszáig lökdöstük a golyókat a lyukakba...aztán, már kicsit nyugodtabb állapotban, jöhetett a hőn áhított kosárlabda....amihez ugyebár a múlthéten nem volt szerencsém, a kedves, új cipellőm miatt!...de mindennek eljött az ideje....így a kosárnak is. Tőrténtek ott dolgok jócskán, főleg amikor védekezésbe torkollott a harci felállás. A lényeg, mi védekeztünk, az ellenfél támadott...merthát mi mást csinálhatott volna :)....Ellenfél stratégiája: bevenni a kosár alatti pálya részt, megfelelő felállást találni, JÓ passzokat adni (nem hiába hangsúlyozom), aztán megfelelő pillanatban kosárra dobni...jobbik esetben a dobás talál, és a kosárba kerül a labda, és nem a palánk mellé. No, de miért is hangsúlyoztam a jó passzt? Merthát, mi is a jó passz? Kétféle lehet az én szemszögömből nézve. Egyik, amikor a csapattársad passzol úgy, hogy kosárra dobva, egy gyönyörű szép kosarat láthatunk...a másik viszont, amikor az ellenfél eladja a labdát. Mit is takar ez utóbbi? Hát, ami megtörtént az előbbi felállás alkalmával...:) Jön az ellenfél...keresi a megfelelő embert....persze a csapatából...és végül passzol. No igen, eddig minden rendben, ha az illető, akinek passzolt, figyelt volna. A legnagyobb hiba a játék közben, ha nem figyelsz. A kedves játékos is megjárta...bumm bele...képentalálta...Hát, nem volt kellemes élmény...Igen, engem talált el...védekezésben lévén, nem figyeltem arra, kinél van a labda, hanem kerestem az emberem, akit védenem kellett volna, de nem ő kapta a paszt, hanem én. Mert ugyebár az öltözékünk mondhatni talált...ugyanaz a színkombináció alul-felül. Nem is lett volna rossz, ha oda figyelek az illetőre! De megtanultam, ezentúl le sem veszem róla a szemem....:)). Remélhetőleg jó stratégia...majd meglátjuk...:) Ezek megkoronázása végett beültünk egyet sörözni, ami kicsit enyhítette a zsibbadt részem, és a másik felét is elzsibbasztotta...ha fogorvoshoz kellett volna mennek, injekció már nem is kellett volna, egyből belevághatott volna a közepébe! :) Na, de nem volt az olyan komoly, hisz túl éltem, és mára csak egy "kellemes" emlék, amin egy jót kell kacagni! :)
Mindennek a lezárása végett, csak hogy érezzem, hogy valóban vége, elindultam az utolsó vizsga után...első helynek a billiárd terem tűnt a legmegfelelőbbnek, ahova a csoporttársaimmal mentem, és 2 óra hosszáig lökdöstük a golyókat a lyukakba...aztán, már kicsit nyugodtabb állapotban, jöhetett a hőn áhított kosárlabda....amihez ugyebár a múlthéten nem volt szerencsém, a kedves, új cipellőm miatt!...de mindennek eljött az ideje....így a kosárnak is. Tőrténtek ott dolgok jócskán, főleg amikor védekezésbe torkollott a harci felállás. A lényeg, mi védekeztünk, az ellenfél támadott...merthát mi mást csinálhatott volna :)....Ellenfél stratégiája: bevenni a kosár alatti pálya részt, megfelelő felállást találni, JÓ passzokat adni (nem hiába hangsúlyozom), aztán megfelelő pillanatban kosárra dobni...jobbik esetben a dobás talál, és a kosárba kerül a labda, és nem a palánk mellé. No, de miért is hangsúlyoztam a jó passzt? Merthát, mi is a jó passz? Kétféle lehet az én szemszögömből nézve. Egyik, amikor a csapattársad passzol úgy, hogy kosárra dobva, egy gyönyörű szép kosarat láthatunk...a másik viszont, amikor az ellenfél eladja a labdát. Mit is takar ez utóbbi? Hát, ami megtörtént az előbbi felállás alkalmával...:) Jön az ellenfél...keresi a megfelelő embert....persze a csapatából...és végül passzol. No igen, eddig minden rendben, ha az illető, akinek passzolt, figyelt volna. A legnagyobb hiba a játék közben, ha nem figyelsz. A kedves játékos is megjárta...bumm bele...képentalálta...Hát, nem volt kellemes élmény...Igen, engem talált el...védekezésben lévén, nem figyeltem arra, kinél van a labda, hanem kerestem az emberem, akit védenem kellett volna, de nem ő kapta a paszt, hanem én. Mert ugyebár az öltözékünk mondhatni talált...ugyanaz a színkombináció alul-felül. Nem is lett volna rossz, ha oda figyelek az illetőre! De megtanultam, ezentúl le sem veszem róla a szemem....:)). Remélhetőleg jó stratégia...majd meglátjuk...:) Ezek megkoronázása végett beültünk egyet sörözni, ami kicsit enyhítette a zsibbadt részem, és a másik felét is elzsibbasztotta...ha fogorvoshoz kellett volna mennek, injekció már nem is kellett volna, egyből belevághatott volna a közepébe! :) Na, de nem volt az olyan komoly, hisz túl éltem, és mára csak egy "kellemes" emlék, amin egy jót kell kacagni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése